KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Kőkemény Minnesota

Tosoki Gyula

North Country – amerikai, 2005. Rendezte: Niki Caro. Szereplők: Charlize Theron, Frances McDormand, Sissy Spacek, Woody Harrelson. Forgalmazó: Warner Home Video. 121 perc. 

 

Az Egyesült Államokban máig élő hagyománnyal bír az a filmtípus, amely a courtroom drama műfaját fajsúlyos társadalmi problémák boncolgatásának terepévé tette. Ebben – mint művek hosszú sora jelzi, a Ne bántsátok a feketerigót! című Mulligan-opusztól a Ha ölni kell című Schumacher-fabuláig – elsősorban polgárjogi kérdések kerültek terítékre, de nem csak azok. Jól mutatja ezt a nemzetközi filmvilág figyelmét nemrég Oscar-nominációig jutó munkájával, A bálnalovassal kiérdemlő új-zélandi Niki Caro rendezőnő első amerikai mozija.

A Kőkemény Minnesota témája és cselekmény-zanzája nem sok jót ígér a mezei mozistának: a valóságos eseményeken alapuló film az Egyesült Államok első női bányászáról mesél, életének sorsfordulóit és szexuális zaklatás címen munkatársai ellen indított perének főbb állomásain mutatja meg. A hetvenes évek közepén kezdődő, emlékekből kibomló történet fő helyszíne az Államok északi szeglete, Mesabi bányászvárosa. A két gyermekét egyedül nevelő, és már korán a mostoha sors által taccsra tett Josey Aimes a szebb jövő biztosítása céljából szegődik el a helyi bányába, ahol ugyan lényegesen többet keres, mint korábban bárhol, viszont lényegesen többet is kell szenvednie érte, éspedig nem elsősorban a nagy fizikai terheléssel járó munka, hanem az őt rettentő pszichés nyomás alá helyező munkatársai miatt. Miután minden eszköz elégtelennek bizonyul számára a gusztustalan férfiak megfékezésére, nem marad más, mint a per, amely alig kecsegtet sikerrel.

A fogvacogtatóan rút, egyben ijesztően szép ipari környezetről készült totálokat leszámítva a képek jobbára sterilek, a figurák motiváltsága pedig a főhős kivételével gyenge, ezért – felszínes megközelítésben – a Kőkemény Minnesota csupán korrekt tévéfilmnek tetszik. Közelebbről azonban mutatkoznak értékei, elsősorban a színészi teljesítmények, no meg sztorivezetés és a flashback-dramaturgia frontján. A magánéleti, illetve a civil szféra kitermelte mikro- és makrokonfliktusok sorából összeálló történetben néhány lírai pillanatnak is jut hely, és ezek között csak kevés olyan akad, amely a nézőt feszengésre késztetheti. Igaz, a játékidő előrehaladtával felerősödő didaktikus jelleg és a mind több bombaszttal terhelt fogalmazásmód ront a mérlegen (a Holt Költők Társaságának szívszaggató érzelmektől habos végjelenetét visszhangzó tárgyalótermi finálé már-már zavarbaejtő), a film végig giccshatáron innen marad.

Extrák: dokumentumfilm a forgatásról; kimaradt jelenetek; előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/10 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8834