KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény

Hideg János

 

Nick Park a ’80-as évek végétől útjukra indított Wallace és Gromit gyurmafilmjei legalább két szempontból jelentettek filmtörténeti újítást: egyrészt technikailag, a nehézkes anyag magas szintű animálása, másrészt dramaturgiailag, az animációs gyerekfilm és a zsánerfilm-paródia eredeti ötvözése révén. (E receptet az utóbbi idők gyerekrajzfilmjei is egyre szívesebben alkalmazzák, igaz, kevésbé találékonyan, hogy csak a Vadgalambot és a Cápamesét említsük.) Park emellett sikeresen gyúrt össze két további hagyományt: az angol falusi bábfilm (Postman Pat, Fireman Sam) komótos, sután kedves világát az angol felnőtt vígjáték abszurd-groteszk elemeivel. Az eredmény egy 4-5 éves kortól a felnőttkorig élvezhető új családi műfaj lett, amely Parknak számtalan díjat hozott, és kultusz-animátorrá avatta őt. (Mellesleg jelentősen felfuttatta a yorkshire-i Wensleydale sajt eladási mutatóit!) 

A legújabb, immár játékfilm-méretű epizódban – miután a 2000-ben készült Csibefutam bizonyította, hogy a claymation-technika ebben a terjedelemben is piacképes — Park régi hőseit állítja csatasorba. A flúgos, sajtimádó feltaláló és józan ebe ezúttal humánus rágcsálóirtásra adja fejét, ám egy frankensteini léptékű baki révén Wallace hatalmas, salátára éhes „vérnyulat” szabadít az emberiségre. A klasszikus vérfarkas-horrorfilmek elemeit karikírozó mozi természetesen egyetlen pillanatra sem félelmetes vagy felkavaró – e tekintetben egyes Disney-filmek is több kívánnivalót hagynak maguk után –, a nagyjátékfilmi dramaturgiában otthonosan bénázó gyurmafigurák viszont tökéletesen alkalmasak a filmes utalásokra vevő felnőtt néző szórakoztatására, sőt akár többszöri megtekintésre is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8461