KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A vágtató huszárosztag

Zsilka László

 

Történelmi kalandfilmnek indul. Az orosz seregek hátrálnak Napóleon csapatai elől, Moszkva elesik. A főhős, Davidov huszárparancsnok osztagával és ötven kozákkal partizánháborúba kezd a franciák hátában. Neve hamarosan rettegett lesz az ellenség körében. A kalandok sora azonban minduntalan megtörik. A szereplők hosszú és unalmas beszélgetésekbe bonyolódnak, amelyeknek a későbbiekben nincs jelentőségük sem a cselekményben, sem a jellemrajzban, legfeljebb Davidovról tudjuk meg, hogy nemcsak a kardot, hanem a tollat is remekül forgatja: civilben irodalmár. Műveiből aztán a legváratlanabb szituációkban hallunk idézeteket, még az álmából fölvert Kutuzov sem mulaszt el egy-két strófát maga elé mormolni. A film készítői egyébként tartogattak más meglepetést is. A szereplők néha – helytől és időtől függetlenül – dalra fakadnak, táncolnak, pezsgőt bontanak, a beállítás ilyenkor revühöz hasonlít, s már-már azt hisszük, hogy nem is kell az egészet komolyan venni, talán a történelmi hérosz-filmek szatírájának szánták A vágtató huszárosztagot.

Ritkítja még Napóleon seregét egy szegény muzsikokból álló csapat is, melynek tagjai alkalmanként harsányan tanúbizonyságot tesznek osztály(harcos)-tudatukról. (Ezek az epizódok az akkori orosz társadalom belső ellentmondásait lennének hivatottak – drámai eszközökkel – ábrázolni.) Ám e jelenetek kevésbé meggyőzőek, mint a revü-betétek.

A nézők azonban mégsem fognak unatkozni a kétrészes film megtekintésekor. A műfaji elemek szertelen és indokolatlan váltakozása egy idő után ugyanis rendkívül komikus hatást kelt. Még ott is, ahol az alkotók nyilvánvalóan nem törekedtek erre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7183