KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Taníts meg repülni!

Barkóczi Janka

Donne-moi des ailes – francia, 2019. Rendezte: Nicolas Vanier. Írta: Lilou Fogli, Christian Moullec és Matthieu Petit. Kép: Éric Guichard. Zene: Armand Amar. Szereplők: Jean-Paul Rouve (Christian), Mélanie Doutey (Paola), Louis Vazquez (Thomas), Lilou Fogli (Diane). Gyártó: SND Groupe / Radar Films. Forgalmazó: Cinetel Kft. Szinkronizált. 113 perc.

 

Christian Moullec rajongóként tanulmányozta a vadludak vonulását az 1990-es évek közepén, amikor felfedezte, hogy a vándormadarak útvonalát a modern ember életformája sokféleképp veszélyezteti.  Mivel szerette volna megóvni kedvenceit, úgy döntött, maga fogja megtanítani az állatokat arra, hogyan lehet elkerülni a problémás területeket. A ludakat a kikelés pillanatától, fokozatosan szoktatta a jelenlétéhez, így később azt is elfogadták, amikor motoros sárkányrepülőjével a felhők között csatlakozott hozzájuk. Bár a rajt úgy vezette el a célhoz, hogy legközelebb már önállóan is megtalálják a biztonságos utat, az út akkora élményt jelentett számára, hogy egy életre beleszeretett az madarakkal való repülésbe.

Moullec kalandos története inspirálta a Taníts meg repülni! alkotóit, akik a legendás állatvédő akciót egy kamasz fiú felnőtté válásának viszontagságaival kötötték össze. A filmben a különc ornitológus, Christian arra teszi fel az életét, hogy megmentse a kihalófélben lévő nagy lilik fajt a pusztulástól. Nem elég, hogy a madarak jövője kétséges, elvált felesége néhány hétre kamasz fiukat is rábízza, így dupla kihívás szakad a nyakába. Kezdetben Thomas sem rajong az ötletért, hogy videojátékok helyett totyogó madarakat kell terelgetnie, később azonban megbarátkozik a helyzettel. Miután fél Európát körbe repüli új barátaival, megtanulja más szemszögből látni önmagát és a világot.

A szívmelengető sztori és a meseszép, hiteles madártávlatból bemutatott tájak minden sutaság ellenére elviszik a filmet. Nicolas Vanier rendező igazi családi mozit készített, ami a kiskamaszkortól felfelé bárkit képes megszólítani.  Thomas, az új Nils Holgersson, minden szempontból a kor gyermeke: környezettudatos, harcos fiatal, aki tiszta szívvel áll az ökoszisztémában, de a nyaktörő légi mutatványokat azért senki ne csinálja utána.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/04 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14512