KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szupercella 2: Hades

Kovács Patrik

Escape Plan 2: Hades – amerikai-kínai, 2018. Rendezte: Steven C. Miller. Írta: Miles Chapman. Kép: Brandon Cox. Zene: The Newton Brothers. Szereplők: Sylvester Stallone (Breslin), Dave Bautista (Trent), Xiaoming Huang (Shu), Jesse Metcalfe (Luke), 50 Cent (Hush). Gyártó: EFO Films / Grindstone Entertainment Group / Leomus Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 96 perc.

 

Visszavonulni stílusosan a legnehezebb, kiváltképp, ha egy olyan ikonikus akciósztárról beszélünk, mint Sylvester Stallone. A veterán hős hosszú évek óta dacol az elmúlással: bár az utóbbi időben arra is láthattunk példát, hogy egy-egy film kedvéért szelíd mentorfigurává lényegül (Creed: Apollo fia), hiúsága még mindig arra sarkallja, hogy szálfaegyenes keményfiúk bőrébe bújjon. A Feláldozhatók első részével épp ő ágyazott meg a nagypapakorú akcióhősök reneszánszának, majd újra ledobta ugyanazt a nosztalgiabombát: a Szupercellában ismét randevút adtak egymásnak a műfaj másik fétisszínészével, Arnold Schwarzeneggerrel, Mikael Håfström rendező pedig jókora kliséhalmazból épített köréjük alibi-történetet. És most megérkezett a még dicstelenebb folytatás. A Szupercella 2: Hades csupán nevében „őrzi” elődjét, a csomagolás ugyanis hígvelejű B-mozit rejt, mely roppant kínos tétel Sly filmográfiájában.

Ráadásul az alaptörténet szinte változatlan, a különbség csupán annyi, hogy ezúttal nem Ray Breslin (Stallone), hanem leghűségesebb munkatársa, Shu élvezi egy high-tech csúcsbörtön vendégszeretetét, s a komfortélményt az is fokozza, hogy a Hades névre hallgató létesítményben a foglyokat arra kényszerítik, hogy gladiátorokként harcoljanak egymással. Ray és biztonságtechnikai szakemberekből verbuvált csapata persze Shu segítségére siet, az ezt követő fordulatok viszont olyannyira szimplák, a cselekményvezetés olyannyira kiegyensúlyozatlan, hogy a Szupercella 2 sorsa már akkor is a feledés volna, ha eltekintenénk a szegényes technikai apparátustól, a rángatózó kamerával felvett harci szekvenciáktól, a minimálgesztusokkal játszó színészektől vagy a futurisztikus börtönmiliő nevetségességétől. Stallone rajongóinak még várniuk kell arra a stílusos visszavonulásra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13776