KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szívecskéim

Varró Attila

Caprice – francia, 2015. Rendezte és írta: Emmanuel Mouret. Kép: Laurent Desmet. Zene: Giovanni Mirabassi. Szereplők: Emmanuel Mouret (Clément), Virginie Efira (Alicia), Anais Demoustier (Caprice), Laurent Stocker (Thomas). Gyártó: Moby Dick Films / Arte France. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 100 perc.

 

Noha Emmanuel Mouret az elmúlt két évtized nagyjából tizenhatodik lelkesen magasztalt aspiránsa a „Francia Woody Allen” mind kétesebb értékű titulusára, féltucatnyi művet számláló eddigi romkom életműve alapján a párizsi színész-író-rendező inkább valahol Antoine Doinel és Fernandel keskeny metszetében helyezkedik el. Legfrissebb, Szívecskéim című alkotásában bumfordi bájú, tisztalelkű és vadromantikus entellektüel-figurája a számos Harry és Sally verzió után (Költözködő szerelem, Csak egy csók) ezúttal a Sztárom a párom alapszituációjában próbál szerencsét: álmodozó tanárhőse csodás véletlen folytán megismerkedik, majd boldog párkapcsolatba lép az évek óta távolról rajongott színésznővel – a konfliktust ezúttal nem a két világ összeférhetetlensége okozza, hanem egy lelkes fruska, aki hasonló elvakult imádatot táplál a főhős iránt, ám ezt jóval aktívabb és látványosabb módon nyilvánítja ki, takaros szerelmi három- (majd négy-)szöget teremtve.

Mouret filmje ezúttal is egyformán szűken méri a műfaji és szerzői érdemeket: míg utóbbi kimerül a szokásos mafla lúzer figura reflexióiban és a hátterekben elhelyezett rajzok ironikus kommentárjainak egész életművön végigvonuló kézjegyében, addig a Szívecskéim romkom-fronton sem kínál többet egy erőltetett romantikus konfliktus repetitív helyzetekre épülő cselekményénél, időnként komikus közjátékokkal megspékelve. Ami miatt némiképp kiemelkedik a film Mouret középszerű alkotásai közül, az a keserűbb végkifejlet: a happy end felszíne alatt nem csupán a párkapcsolatok illuzórikus, önáltató természetéről vetít sötétebb képet, de némi művészi önkritikát is gyakorol főhőse alakjában, aki az írást jelképező üde, őszinte fruskát némi bánatos bocitekintettel, de szemrebbenés nélkül beáldozza a nagypályát jelentő sztár-pár kedvéért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12681