KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Cowboyok és űrlények

Nevelős Zoltán

Cowboys & Aliens – amerikai, 2011. rendezte: Jon Favreau. Írta: Hawk Ostby, Mark Fergus és Damon Lindelof. Kép: Matthew Libatique. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Daniel Craig (Jake Lonergan), Harrison Ford (Woodrow Dolarhyde), Olivia Wilde (Ella), Abigail Spencer (Alice), Sam Rockwell (Doc). Gyártó: Universal Pictures / Dreamworks Pictures / Relativity Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 118 perc.

A vadnyugat és a földönkívüli invázió témájának összehozása akár még szellemes ötletnek is tûnhetett volna egy dupla élû paródiához, az azonos címû képregény alapján készült Cowboyok és ûrlények azonban hasonlóan gyenge mûfajkeverék lett, mint az ugyanerre az ötletre épülõ, 2009-es High Plains Invaders, ami ráadásul látványban is olcsó volt – az újabb film legalább a speciális effektusok terén hozza az elvárható színvonalat. A színész Jon Favreau, aki a Vasember óta igazi szupermozi-rendezõ is, teljes komolysággal bonyolítja a rejtélyes történetet a határvidéki Absolution városában, amelynek lakói kénytelenek félretenni korábbi ellentéteiket és egy emberként szembeszállni az ûrbõl érkezett szörnyekkel. A menekülõ embereket lasszószerû berendezésekkel elragadó, repülõ fémszerkezetek támadásai igen látványos képsorokat eredményeznek, a szörnyek hasából elõnyíló végtagok pedig kifejezetten hátborzongatóak, ugyanakkor a mészárlásos és robbanásos jelenetek pusztán brutálisak, és sok a hosszadalmas üresjárat is.

A film vonzerejét kétségkívül a szereposztás adja: James Bond és Indiana Jones csúcstalálkozója. Amennyire szellemesen oldotta meg Steven Spielberg a két mítosz játékos keresztezését a harmadik Indiana Jones-filmben Harrison Ford és Sean Connery részvételével, annyira szegényes a mostani kísérlet (Spielberg itt producerként mûködött közre). Fordot kétségkívül jó westernben látni, ráadásul a kevély marhabáró szerepében alkalma van némi meglepõ karakterárnyalatot is felmutatni, Daniel Craig számára pedig tökéletesen testre szabott az amnéziás revolverhõs alakja, de õk is csak a film papírmasé figuráinak mélység nélküli sorába illeszkednek. A western és az inváziós sci-fi keresztezése kimerült a kelléktárak, a jellegzetes karakterek, helyszínek és szituációk szimpla felvonultatásában és egy sablontörténet lehetõ legsablonosabb megoldásában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10786