KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/március
POSTA
• Gosztonyi Péter: Gallipoli Olvasói levél
• Bajomi Lázár Endre: Cocteau körül Olvasói levél
• Fáber András: Válasz Bajomi Lázár Endrének

• Greskovits Béla: Reform-közvéleményre van szükség Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Ardai Zoltán: Páholylakók Felhőjáték
• Koltai Tamás: Operettvalóság Bástyasétány hetvennégy
• Székely Orsolya: Hamlet a zöld gyepen Inna Csurikovával és Gleb Panfilovval beszélget Zolnay Pál
• Panfilov Gleb: Jeanne d'Arc élete Forgatókönyv-részletek
• Szilágyi Ákos: Az ikrek A Zenekari próba és A karmester
• Koltai Ágnes: A rock kis évtizede Emlékszel Dolly Bellre?
• Hegedűs Zoltán: A filmkritika janzenistája André Bazin
• Lajta Gábor: A szenvedély útja Sindo Kaneto filmjeiről
• N. N.: Sindo Kaneto filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Élethalálharc és melodráma Havanna
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Átkozottak, szeretlek benneteket
• Szentistványi Rita: Szerelem receptre
• Barna Imre: Dühöngő bika
• Gáti Péter: Ezermilliárd dollár
• Schubert Gusztáv: Futásod véget ér
• Kovács András Bálint: Vámpír négy keréken
• Gáti Péter: Amit tudni akarsz a szexről (de sosem merted megkérdezni)
• Simándi Júlia: Kisvárosi fojtogató
• Farkas Miklós: Szupermodell
• Ardai Zoltán: Forróvérű kísértet
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kiről van szó? Faustus doktor boldogságos pokoljárása
• Zoltai Dénes: Egy veszedelmes ember Wagner
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Film és cselekmény

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hüvelyk Matyi titkos kalandjai

Csejdy András

 

Gondoltak már arra, hogy egy ország hangulatát, a lakosság érzékenységét, egy nép közérzetét mennyire befolyásolja, hogy melyek az általános iskolai kötelező olvasmányok? Emlékeznek még a fojtó bányalégre, a rongyos bicebócára, a szorongásra, amit a torokgyík olvastán éreztünk tízévesen? Hát gyerekdalaink szövege mikor tudatosult Önökben? Hogy fületlen, farok nélküli bocik, török gyerekek által halálra szadizott, kerékbe tört, sós kútba vetett katicabogárkák, égő házú csigák népesítik be az otthonunkat, mikor jutott először eszükbe? Gyereknek lenni akkor sem volt könnyű, csöppet sem, egyáltalában. Pedig az még egy nyugis kor volt, az apukák az ágyneműtartóba dugták a csempészett pornólapokat, hétfőn adásszünet volt a fekete-fehér tévében, és Beavis meg Butthead helyett Disney-mozi Mauglija számított idolnak. Mára sok minden megváltozott, de gyerekdalaink maradtak, és az élénkebb fantáziájú apróságok rémálmaiban még mindig Andersen-motívumok kísértenek gyakorta. A mese, miközben szórakoztatva nevel, az életre treníroz. A mese közös kultúrkincs, olyan rögzült hagyományrendszer, amelyhez előszeretettel fordulnak alkotók, aktualizálandó az archetipikus toposzokat. Így válhatott Dave Borthwick angol rendező kezei között az egyik nemzetközi hírű mini-manóból, a magyar keresztségben Mátyás nevet kapott Hüvelyk Tamásból bájos, esetlen, tapasztott agyagfigura, aki egy anti-utópisztikus, időtlen, mrozeki-becketti sci-fi-világban csetlik-botlik. Világra jön, elrabolják, mutánsfaktoriban kísérleteznek vele, barátja és mentora, a Robin Hoodos Óriásölő Jack oldalán harcol a förtelmes emberpéldányok ellen, egyetlen vágya, hogy újra hazataláljon. Hogy sikerrel jár-e, kétséges: megfejtésül szimbolikáról, idézőjelezésről kéne beszélnünk, duplán-triplán kódolt üzeneteket kellene megfejtenünk, de ez az invenciózus film nem erről szól, nem ez a lényege, nem azért készült. Műfaja kevert, technikai kivitelezése elképesztő, társadalomképe hátborzongató, belegyalogol a gyomrodba, és gondolkodásra ösztökél. Nem hittem volna, hogy egy animációs munka képes lehet erre. Képes. A címszereplőről nekem folyton a lányomra kellett gondolnom, aminél többet nemigen mondhatok. A kor határa legyen tizenkét év, afölött mindenkinek ajánlott, akit érdekel, hogyan lehet kultot csinálni visszataszító színészekkel, groteszk bábokkal, trükkökkel és effektekkel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1639