KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/március
POSTA
• Gosztonyi Péter: Gallipoli Olvasói levél
• Bajomi Lázár Endre: Cocteau körül Olvasói levél
• Fáber András: Válasz Bajomi Lázár Endrének

• Greskovits Béla: Reform-közvéleményre van szükség Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Ardai Zoltán: Páholylakók Felhőjáték
• Koltai Tamás: Operettvalóság Bástyasétány hetvennégy
• Székely Orsolya: Hamlet a zöld gyepen Inna Csurikovával és Gleb Panfilovval beszélget Zolnay Pál
• Panfilov Gleb: Jeanne d'Arc élete Forgatókönyv-részletek
• Szilágyi Ákos: Az ikrek A Zenekari próba és A karmester
• Koltai Ágnes: A rock kis évtizede Emlékszel Dolly Bellre?
• Hegedűs Zoltán: A filmkritika janzenistája André Bazin
• Lajta Gábor: A szenvedély útja Sindo Kaneto filmjeiről
• N. N.: Sindo Kaneto filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Élethalálharc és melodráma Havanna
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Átkozottak, szeretlek benneteket
• Szentistványi Rita: Szerelem receptre
• Barna Imre: Dühöngő bika
• Gáti Péter: Ezermilliárd dollár
• Schubert Gusztáv: Futásod véget ér
• Kovács András Bálint: Vámpír négy keréken
• Gáti Péter: Amit tudni akarsz a szexről (de sosem merted megkérdezni)
• Simándi Júlia: Kisvárosi fojtogató
• Farkas Miklós: Szupermodell
• Ardai Zoltán: Forróvérű kísértet
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kiről van szó? Faustus doktor boldogságos pokoljárása
• Zoltai Dénes: Egy veszedelmes ember Wagner
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Film és cselekmény

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Borg/McEnroe

Huber Zoltán

Borg/McEnroe – amerikai, 2017. Rendezte: Janus Metz. Írta: Ronnie Sandahl. Kép: Niels Thatsum. Zene: Jonas Struck, Jon Ekstrand és Carl-Johan Sevedag. Szereplők: Sverrir Gudnason (Borg), Shia LaBeouf (McEnroe), Stellan Skarsgård (Bergelin), Tuva Novotny (Mariana), David Bamber (Barnes). Gyártó: Nordisk Film / SF Studios / Film i Väst. Forgalmazó: A Company Hungary. Feliratos. 100 perc.

 

Björn Borg és John McEnroe nevét nagy valószínűséggel már azok is hallották, akik egyáltalán nem járatosak a profi tenisz fehér pólós világában. A jéghideg svéd fenomén és az impulzív amerikai tehetség a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának két legmeghatározóbb játékosa és ahogyan az ilyenkor lenni szokott, egymás tökéletes ellentétei, ellenfelei és végül legjobb barátai. Az 1980-as wimbledoni döntőben epikus csatát vívtak egymással, ami nemcsak a sportág történetének egyik legtöbbet hivatkozott meccse, de valósággal tálcán kínálja magát a vászon számára. A két férfi híres rivalizálásában ugyanis minden adott, ami köré egy nagybetűs sportfilm felhúzható (lásd a Hajsza a győzelemért Lauda-Hunt párosát): Borg az érzelemmentes bajnok, a mindig nyugodt profi, aki sohasem hibázik, míg McEnroe a feltörekvő, csupa tűz kihívó, aki képtelen uralkodni a heves természetén. Hiába azonban a markáns habitusbeli különbségek, a versengésük épp azért annyira izgalmas alapanyag, mert a zöld füves pályán valójában nem egymás ellen, hanem a saját démonaikkal küzdenek.

Az eddig kizárólag televíziós produkciókat és rövidfilmeket jegyző Janus Metz tökéletesen ismeri a műfaj szabályait, azaz hibátlanul meséli el az egymást formáló és kölcsönösen megváltó riválisok örök meséjét. A vizuálisan is izgalmas, méregerős színészi alakításokat felvonultató film egyszerre működik árnyalt karaktertanulmányként és adrenalintól csöpögő sportközvetítésként. A dán rendező legnagyobb érdeme mégis az, hogy könnyed kézzel, visszaemlékezések és mellékszereplők egész során keresztül magabiztosan vezeti a hőseit az ominózus döntőig, így mire egymással szemben állnak, mindkettejükért egyformán szorítunk. A mésszel jelölt gyepdarabból így végül valami sokkal magasztosabb játéktér születik, azaz a film képes szétfeszíteni a választott zsáner kereteit, ami ebben a sportágban legbiztosabb jele a győzelemnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13390