KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ne szórakozz Zohannal

Alföldi Nóra

You Don't Mess with the Zohan – amerikai, 2008. Rendezte: Dennis Dugan. Írta: Adam Sandler, Robert Smigel és Judd Apatow. Kép: Michael Barrett. Zene: Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Adam Sandler (Zohan), John Turturro (A Fantom), Emmanuelle Chriqui (Dalia), Rob Schneider (Salim), Robert Smigel (Yosi), Nick Swardson (Michael). Gyártó: Happy Madison / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 113 perc.

 

Az, hogy Adam Sandler nevetésre ösztönöz, egyesek szerint oximoron, mások szerint helytálló állítás. A bamba tekintetű komédiás ritkán lép ki a kicsinyesen infantilis lúzer szerepköréből, ezúttal azonban egyik házirendezője, Dennis Dugan és az általában minőségi színvonalat produkáló Judd Apatow segedelmével új oldalát mutatja meg: kacagtató korlátoltsága abból ered, hogy szabra zsidó.

Zohan, az izraeli terrorelhárító kommandó magas tesztoszteronszintű, hírhedt szuperügynöke épp vakációját tölti Tel-Aviv Beach-en, amikor a cég visszahívja, hogy nyakon csípje a mindenre elszánt gonosz palesztint, a Fantomot (John Turturro). Az akcióban azonban lehetősége nyílik a tetszhalálra, kapva kap hát az alkalmon, hogy új életet kezdve végre azt csinálja, amit mindig is szeretett volna: New York-i mesterfodrászként ’80-as éveket kísértő hajcsodákat varázsolni a manhattani elit fejére. Karrierje azonban nem indul olyan simán, ahogy elképzelte, első munkáját egy palesztin érdekeltségű szalonban kapja meg.

A Ne szórakozz Zohannal alapvetően a régi hagyományokra visszatekintő, kulturális sztereotípiákon és azok ütköztetésén alapuló vígjáték, melyet nemrégiben Borat támasztott fel hamvaiból. Sandler a legkisebb közös többszöröst keresve meg sem kísérli intellektuális síkra terelni humorát, régi, migrációs igényeket kielégítő tradíciókra építve, kisstílű általánosításokkal, Zohan bámulatos libidójával, fanszőrméretével, frottőrizmusával próbálja a nagyérdeműt kacagásra serkenteni, vagy éppen azzal, hogy a forrónadrágos főhős a tüzet is a nemzetének eledelével, humusszal oltja, és káprázatos hajlékonysággal két centi közelről is fejbe tud rúgni valakit. A poénok ízlelgetésére rengeteg idő áll a néző rendelkezésére, a szellős cselekményt ugyanis a tíz percig ragozott viccek bőségesen kitöltik.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9571