KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Guca!

Vajda Judit

Guca!szerb-osztrák-német, 2006. Rendezte és írta: Dusan Milic. Kép: Petar Popovic. Zene: Marko Glusac és Dejan Pejovic. Szereplők: Mladen Nelevic (Satchmo), Marko Marković (Romeo), Aleksandra Manasijevic (Julijana), Nenad Okanovic (Grasak). Gyártó: Pallas / Dakar / Film Deluxe International / Josef Aichholzer Filmproduktion / Art Fest. Forgalmazó: Anjou. Feliratos. 94 perc.

 

Dusan Milic második nagyjátékfilmjében a Kusturica műveinek zajos hátterét és egyedi atmoszféráját szolgáltató szerb rezesbandák (Goran Bregovic Band, Boban Markovic Orkestar) muzsikája főhőssé lép elő. A férfi főszerepet például egyenesen Boban fia, Marko játssza benne, a cselekmény pedig egy, a valóságban is létező trombitafesztivál, a dél-szerbiai Gucha nevű kisvárosban évente megrendezésre kerülő verseny körül forog: itt akarja lefőzni egymást a két rivális banda, „Satchmo” zenekara és Sandokan Tigrisei. Milic azonban sajnos nem elégszik meg ennyivel, és Rómeó és Júlia-történetet erőltet filmjébe a Tigrisek közt trombitáló roma Romeóval és a szerb Satchmo szőke lányával, Julianával.

Habár a Gucha! dramaturgiája a Shakespeare-drámán kívül elég erőteljesen támaszkodik a Macska-jajra is (ugyanúgy van benne kövér énekesnő, tolószékes figura, szerelmes szaladgálás a mezőn, bujkálás a fák törzse mögött, de megkapjuk még egyszer a hasmenést és a fekáliában fürdetést is stb.), a sztori mégsem az erőssége. A rendező-forgatókönyvíró Milicnek sajnos nem olyan jó a ritmusérzéke, mint zenészeinek (akik viszont nem olyan jók színésznek, mint trombitásnak): a jelenetek olyan rosszul felépítettek, rosszul szervezettek, hogy kifejezetten kínosan telnek a trombitaszólótól trombitaszólóig tartó részek. Az alkotónak ezenkívül vélhetően az ízlésével sincs minden rendben, ordas közhelyek csúsznak ki hősei száján („Mily édesnek tűnik a szerelem és mily keserű, ha megkóstoljuk!”). Dusan Milic rutintalansága ott is tetten érhető, hogy filmjében több mindent inkább elmondanak, a narrációban mesélnek el ahelyett, hogy megmutatnák, a vásznon történne meg (például amikor Romeót kiteszik zenekarából).

Amilyen kaotikusan, összefüggéstelenül kezdődik a Gucha!, később olyan unalmasan egyenletessé válik: az egyes pillanatok nincsenek kitartva, nincsenek nagy meglepetések (pedig lehetnének), drámai hatásszünetek, még a verseny kimeneteléről szóló csúcsjelenetet is csak lezavarják, hogy jöhessen az újabb remek zenei párbaj – és ezzel legalább jól járunk, ami a film egészéről sajnos nem mondható el.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9420