KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Vízesés fia

Bognár Éva

 

A Vízesés fia, Sam, egyszerű fehér ember, aki minden akadályt legyőz, amit a nagy Természet állít elé.

A „fehérek nem járta” vadnyugaton vándorol, s eközben többször is megtámadják, hol a tigrisek, hol a farkasok, hol az indiánok. Sam természetesen mindig kiszabadul hűséges kutyája segítségével.

Ezen veszélyek és a belőlük való szabadulások egyre monotonabbá váló sorozatából áll a film, amelynek egyetlen feszültebb pillanata sincs. Minden akciója lassú, vontatott, és nevetségesen gyermekded.

A rendező talán úgy gondolta, beváltja a régi receptet, amely szerint állatokat szerepeltetni már fél siker, de azt elfelejtette, hogy akkor annak az állatnak valamilyen sajátos tulajdonsága kell legyen. Az ebben a filmben szereplő kutya ugyan okos tekintetű és hűséges, de nincs egyénisége – bár még így is az ő alakítása a legemlékezetesebb.

A film nézhetetlenül unalmas, és ezen még a szép amerikai tájak sem tudnak segíteni. Éppen ezért nem fogom a tábortűz mellett Vízesés fiának legendáját mesélni, hiába szólítottak fel erre a film végén, legfeljebb óva intek mindenkit attól, hogy megnézze ezt a filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7186