KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Variáció egy szerelemre

Hollós László

 

Vajon miért mindig a tanárnők magányosak? Nem tudom, megfigyelték-e, hogy a filmekben szereplő magányos nők az esetek többségében pedagógusok. Néha bizony már hajlamosak vagyunk összefüggést keresni a társtalanság és a tanári pálya között. Dzira Ritenberg nem kívánja megfejteni a „nagy titkot” akadozó tempójú filmjében. Nem kutatja az okokat, megelégszik a felszínes ábrázolással. A film főhőse, Anna magányos tanárnő. A munkájában következetes, határozott asszony a magánéletében nem találja a helyét. Egy lett kisvárosba utazik esti iskolásokat tanítani. Viszonyt kezd egy családos mérnökkel, ám állandóan kétségek gyötrik, nem akarja választás elé állítani a férfit. Inkább elmenekül előle, vállalva születendő gyermekét s a már megszokott (?) egyedüllétet.

„Gyűlölöm a magányos nőket” – mondja könnybelábadt szemmel a filmben egy megcsalt feleség. Ám Dzira Ritenberg alkotása, amely csak úgy mellékesen említi meg a munkásoktatás helyi nehézségeit, a pedagógusok szenvtelenségét, nem szolgál meglepetésekkel, semmi újat nem mond a magányos tanárnőkről. Ráadásul a dialógusok elnagyoltak, mesterkéltek, s az operatőri munka is egyenetlen, helyenként kezdetleges.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7185