KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Finom kis bordély

Bérczes László

 

Mostanáig azt hittem, hogy semmit nem tudok a 20-as évek Prágájáról. Ennek tudata nem okozott különösebb megrázkódtatást, az ember univerzális tudatlanságának tengerében végülis csak egy cseppről van szó. De végigüldögélvén Václav Mătejka filmjét halvány önbizalmam támadt. Az újabb és újabb képekkel a magabiztos mindentudás illúziója költözött belém. Hiszen ezt én is tudom! Ártatlan örömömet azonban belengte valami fárasztó, langyos unalom. Lassan, szomorúan, önkritikusan be kellett látnom: nem én tudok sokat, Mătejka nem mond semmit. Ismerem már ezt a filmet máshonnan.

Évek óta jönnek szembe a filmek a századforduló szecessziójával, magányos utcai lámpáival, félhomályos, puha szobáival, fülledt-fojtott erotikájával, pezsgőző-kártyázó úriembereivel, fáradt dizőzeivel, a korrupció hálójában vergődő naiv kisembereivel. Egy közülük a Finom kis bordély. Nem jobb és nem rosszabb, olyan, mint a többi. A rendező egyébként tudja a mesterséget – ami nem mondható el az ötlettelenül közreműködő operatőrről –, sőt Mătejka több filmre elegendő története is van. Prága környékén szolidan bújik meg egy titokzatos kastély, neve „Riviera”. Elegáns urak múlatják itt az időt, ahogyan a Madame fogalmaz: „A társadalom java merít itt erőt az újabb harcra”. Nem kis fába vágja hát a fejszét az új egyenruhájában büszkén feszítő jámbor kerületi rendőrfelügyelő, amikor az erkölcsök megtisztításáért száll harcba. Természetesen kicsorbul a fejsze, és a megtört szívű felügyelő a morál mártírjaként portássá lefokozva segíti be a miniszter urat a finom kis bordélyba. Ez a történet csak egy epizód. Ebben a filmben ugyanis epizódok vannak, amelyek elfelejtődnek, marad a revü, a tetszetős zenés film. Mătejka igazából ez érdekli. De hogy minket is érdekeljen a filmje, álságból nyakonönti kopott és múltidejű társadalombírálattal.

És ha akarjuk, még azt is elhisszük, hogy ismerjük a 20-as évek Prágáját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6282