KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Apócák a pácban

Zsenits Györgyi

 

Ha manapság egy filmben azt látjuk, hogy két dilis gengszter beszabadul egy zárdába, s ehhez a manőverhez apácafityulát és hosszú fekete klepetust ölt, akkor biztosra vehető, „önfeledt komédiázásnak” leszünk elszenvedői. A helyzet Chaucer-i, a humor nem az. Hiába az ötletparádé, a vígjáték első negyedére rátelepszik az unalom: a rendező hosszasan magyarázgatja, miként kerülnek a gyöngéd lelkületű gengszterek pácba, és ráadásul még annak is szükségét érzi, hogy egy hervatag szerelmi (virág)szálat is belefűzzön ebbe a túlontúl tarka és túlontúl ismerős poéncsokorba. Ha azonban a néző a túlbonyolított bevezetést kibírja, jutalmul a továbbiakban némi üdítő bohóckodás részese lehet. A legfőbb érdeme ebben a két főszereplőnek, (a hosszú, vékony és szőke) Eric Idle-nek, valamint (a természetesen behemót és barna) Robbie Coltrane-nek van, de az epizódszerepek némelyikét is kiváló karakterszínészek alakítják. Így a kommersz vígjátékba azért mégiscsak becsempészhető egy kis eredetiség, s a sajátos mixtúra végül is egészen élvezhetővé válik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4165