KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Mi az, hogy CPB?

N. N.

 

A CPB, az amerikai Közszolgálati Műsorszóró Társaság nevének angol rövidítése, (Corporation for Public Broadcasting). Eredete és gyökerei visszanyúlnak a rádiós oktatóműsorok megszületésének őskorába. 1917: Wisconsi Állami Egyetem, de valóságos születésnapja: 1968. március 27. Az amerikai kongresszus az előző évben elfogadott Műsorszórási Törvény nyomán olyan, nem profit orientáltsági magánvállalkozást hozott létre, amelynek feladata: magas színvonalú oktatási, információs és kulturális-művészeti rádió- és televízióműsorok készítésének támogatása.

Nem műsorgyártási tevékenységről van szó, hanem 314 rádió és 340 tévéállomás munkájának átfogó támogatásáról. A CPB nem csak pénzt ad műsorok elkészítésére, hanem összehangolja a szakemberképzést, a műszaki fejlesztést, a nemzetközi és koprodukciós tevékenységet.

A valamivel több, mint 1 milliárd dolláros éves költségvetésből a szövetségi kormányzat 16%-ot vállal magára. A teljes összeg 49%-a adóbevétel.

A több, mint 82 millió amerikai televíziós háztartás 98%-ában fogható a közszolgálati tévéállomások műsora és főidőben is átlagosan legalább 3% nézi, 1989-ben naponta átlagosan 2 óra 9 percet. Ugyanebben a szezonban a heti átlagos nézőszám 90 millió ember, ez megközelítőleg a teljes lakosság 40%-a. Két legnézettebb műsoruk a nálunk is ismert Sesame Street és a Nova sorozat. Az előbbit az összes televíziós háztartás 13%-a, az utóbbit 11%-a nézte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/06 24. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4136