KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pitch Black – Huszonkét évente sötétség

Varró Attila

 

1927-ben, a nagy napfogyatkozás másnapján H. G. Wells egy kézirat-köteget lobogtatva rontott be az idős Mélies otthonába. „Írtam egy forgatókönyvet magának, monsieur! Eredetileg röpiratnak szántam, válaszul azokra az ostoba amerikai majomperekre, de szerencsére még idejében eszembe ötlött Ön és az Utazás a Holdba. Olvassa el nyomban, s'il vous plait!” Mélies átfutotta a paksamétát: brit felfedezők a Perzsa-sivatagban egy leleplezett német gonosztevővel és néhány muzulmán zarándokkal átélik az ezerévente egyszer bekövetkező napfogyatkozást, amelynek forró éjszakája bibliai sárkánygyíkokat szabadít a felszínre. Kegyetlen élet-halálharc, néhány órába sűrített evolúciós szelekció, a legerősebb túlélő-ösztönnel rendelkező, erkölcsi gátaktól és felesleges altruizmustól mentes Übermensch diadala. Az utolsó oldal végén az idős filmes felsóhajtott: „Kiváló alapanyag, Mr. Wells, de én tíz éve visszavonultam, no meg tőkém sincs már egy ekkora vállalkozáshoz. Vigye át Amerikába, épült ott valami Hollywood nevű film-éden, meglátja, tárt karokkal fogadják. Au revoir!”

A csalódott Wells szívből gyűlölte Amerikát: kéziratát inkább örököseire hagyta, azzal az utasítással, hogy csak a következő kontinentális méretű napfogyatkozás napján nyitható fel pecsétje. Nem is sejtette, hogy műve mégis a hollywoodi koromsötétben dehibernálódik egy lelkes, másodvonalbeli sci-fi rendező közreműködésével, aki a becses szerzeményt egyetlen délután alatt az ezredvéghez szabta: a Közel-Kelet lejárt lemez, legyen a helyszín egy sivatagi planéta, persze több Nap kell, minimum három, a szent ember nem halhat meg, a női főszereplő nem maradhat életben, a démoni sárkány-sereg és a köztörvényes hős pedig rendelkezzen ugyanolyan infravörös látásmóddal, a lassúbb felfogású nézők kedvéért. Szerencsére David Twohy jobban ért a rendezéshez, mint az íráshoz: az átgondolatlan dramaturgiai fordulatokkal tarkított százéves kliséket izgalmas tempóban, poszt-hongkongi látvány-effektekkel (monokróm képsorok, durva kézi-kamerázás, feszesre vágott akciók) megkomponálva teszi meglepően szórakoztatóvá. A Pitch Black vérbeli B-széria, de a multiplexbe való élvonalból, csupán egy színes kis papírszemüveg hiányzik maradéktalan élvezetéhez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3002