KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Cybervilág

Animátrix

Mátrix-appendix

Pápai Zsolt

 

Legkésőbb a Csillagok háborúja óta érzékelhető a hollywoodi filmek markentingstratégiájának megváltozása, a hetvenes évek második felétől ugyanis a profit döntő hányada már nem a mozipremierből, hanem a másodlagos értékesítésből származik. Mivel az egyes produkciók a filmszínházakban termelt bevételeik alapján ritkán nyereségesek, a mozibemutatók reklámhordozókként funkcionálnak, promóciós eszközei a videómegjelenésnek, a kábeltelevízós forgalmazásnak és a merchandise-eladásnak.

A Mátrixszal virtuál-odüsszeiára induló Wachowski-fivérek most a markentingszisztémák átalakítását célozták meg, nem elégedtek meg azzal, hogy az akcióműfajt részben megreformálták művükkel, a promóció terén is valami hasonlóra törtek. A mozifilm második epizódjának (Újratöltve) májusi terítése után egy hónappal dobják piacra DVD-n a kilenc rajzfilmből álló és számos extrával (dokumentumfilmmel, audiókommentárral, werkfilmekkel) megtámogatott Animátrix című gyűjteményt, illetve az Enter the Matrix videójátékot, amelyek egyfelől szép bevételeket hozhatnak a mozibemutató generálta Mátrix-mániát kihasználva, másfelől megágyazhatnak a trilógia harmadik részének (Forradalmak) novemberi világpremierjéhez. Az egyes forgalmazási piacok között ilyenformán az eddiginél is szorosabbra vonható a kooperatív viszony és erőteljesebb az árukapcsolás.

Andy és Larry Wachowski évek óta nemhogy tagadja, de büszkén hangoztatja, hogy a Mátrix első részéhez mennyi inspirációt nyert a japán animekultúrából, különösen Oshii Mamoru korszakos Páncélba zárt szellem című munkájából. A napjainkban zajló események tükrében mindez egy alaposan kigondolt terv részének tetszik, úgy fest, mintha a testvérpár az Animátrix megjelenését készítette volna elő nyilatkozataival. A komputeranimált filmet és kézimunkát egyaránt tartalmazó garnitúra látszatra főhajtás az animekultúra előtt, valójában azonban a művek java csupán érintőlegesen – technikai vonatkozásban – kapcsolódik ahhoz.

A szkeccsjelleg dominál az egyenként 8-10 perces, jórészt japán rendezők jegyezte epizódokból álló kollekcióban. A kilenc részből négynek Wachowskiék írták a forgatókönyvét, a további öt elkészültét pedig szigorú felügyelet alatt tartották, ebből következően a gyűjtemény nem igazán szuverén művek együttese, hanem a mozifilmek függvényében értelmezhető mesék halmaza. Nem véletlen, hogy éppen Oshiinak nem jutott hely a projektben, igaz, a kortárs animáció több nagy formátumú egyénisége – így például a Madhouse-alapító Kawajiri Yoshiaki vagy az MTV Liquid Televisionnek készített Aeon Flux című sorozatával nevet szerzett Peter Chung – képviselteti magát. A Második reneszánsz 1–2. az első mozifilmben bemutatott események előzményeit tárgyalja, annak krónikája, hogy a kezdetben a békés egymás mellett élés politikáját valló gépek miképpen jutottak az emberi faj feletti ellenőrzés birtokába; a való és a virtuál világ közötti ösvényeken játszódik a Világrekord, a Detektívtörténet és a A kölyök története; A program egy határhelyzetbe jutott lányról szól; a beszédes című Hiba a rendszerben pedig egy olyan pillanatról mesél, amikor felfeslik a mátrix szövedéke.

A művek másik – kisebb – csoportjába azok tartoznak, amelyek lazábban kapcsolódnak az első mozifilmhez, illetve előlegeznek valamit annak folytatásaiból. Az Osiris utolsó útja egy balul végződött misszióról tudósít, felvázolva ezzel az Újratöltve cselekményének kiindulópontját, Az emberi mátrix pedig a szabadságharcosok egyik akcióját meséli el, melynek során megkísérelnek egy foglyul ejtett gépet szövetségesükké tenni. Utóbbi bő negyedórás, de nem csupán hosszabb játékidejével, hanem alakformálásának módjával is kitűnik a többi rész közül: a Peter Chung rendezte és írta mese virtuális valóságot illusztráló képei az embrionális mozgóképet, a 19. század derekán laterna magicával készült film előtti filmeket idézik, azaz a legmodernebb technikák érnek össze benne az ősi mozgó festmények világával. A forma függetlenedik a marketingszempontoktól, ezért lehet ez az opusz – a hozzá hasonlóan eredetibb Kölyök története és a Hiba a rendszerben mellett – az Animátrix legbecsesebb darabja. De nem a legeltaláltabb, hiszen az egyes művek értékét marketinghasznosságuk mértéke adja meg a gyűjteményben. Az Animátrix professzionális promóciós anyag, szó szerinti és átvitt értelemben egyaránt virtuális film.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 20. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2368