KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rocky és Bakacsin

Baross Gábor

 

Rocky, a repülő mókus, és Bakacsin, a rénszarvas az ötvenes-hatvanas évek meghatározó rajzfilmhősei voltak, mígnem 1964-ben véget ért karrierjük. Most, az ezredforduló elején – a film ugyanis 2000-ben készült, csupán a hazai bemutató tolódott át erre az esztendőre – újra szükség van rájuk, mivel rajzfilmbeli ellenségeik, a Rettenetes Vezér, Borisz és Natasa igyekeznek uralmuk alá hajtani Amerikát. Bár a történet figurái talán kevésbé ismertek a magyar néző számára – nem úgy, mint Tapsi Hapsi, aki jó néhány évvel ezelőtt a Roger nyúl a pácban című filmben igyekezett rajzfilmalakban megküzdeni ellenfeleivel –, a Rettenetes Vezér világuralmi módszere viszont ismerős lehet valahonnan. A főgonosz ugyanis létrehoz egy televíziós csatornát, a Pocsék TV-t, amelynek segítségével szuggerálni tudja az embereket: ezáltal zombivá változnak, és feltétel nélkül engedelmeskednek vezérüknek. Ám míg hőseink megmaradnak rajzfilmalakban – a legmodernebb számítógépes animáció felhasználásával –, addig ellenségeik igazi, hús-vér emberként élednek újra. Bár ne tennék, hiszen egyikük sem nyújt maradandót. A film készítői mindent megtettek a siker érdekében, ám hiába „igazolták le” Robert De Nirót a Rettenetes Vezér szerepére, neki ez csupán könnyed ujjgyakorlat, megerőltetés nélkül ismétli egykori, taxisofőri önmagát. Működnek a szokásos klisék: rajzolt hőseinknek segítője is akad, Szimpati Kati, az igyekvő FBI-ügynök, aki beleszeret egy botcsinálta fegyőrbe. Ő lesz a már megszokott „szőke nő” férfi megfelelője, ragyogó kék szemével és csillogó fogával.

Mindezekkel a vicces jelenetekkel együtt is csupán gondos iparos munka ez a film. Nagy kérdés, hogy idehaza sikerül-e megtalálnia a célközönségét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2091