KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A sötétség krónikája

Varró Attila

 

Bő négy esztendő telt el azóta, hogy a Pitch Black című sci-fi rémfilm végén a körözött übergyilkos Riddick és két túlélőtársa elhagyták a szárnyas szörnyektől hemzsegő bolygó felszínét. Ezalatt a B-szériás Alien-klónnak készült filmből az elvárt feledés helyett apró kultuszdarab vált és a főszerepet játszó Vin Diesel az új évezred első akciófilmsztárjává izmosodott, a film univerzumában pedig feltűnt egy minden korábbinál veszélyesebb hatalom, a Necromongerek serege, amely sorra hódítja a lakott naprendszereket. Riddick ismét akaratán kívül (és a filmidő kétharmadáig vonakodva) szegül szembe a szuperellenséggel, amikor azonban kiderül, hogy újra az első rész végén megmentett fiatal lány élete a tét, teljes lendülettel veti magát a küzdelembe és a film is beindul végre.

A rendezői karrierjét épp a Pitch Blackkel indító David Twohy ezúttal a tekintélyesen megnövelt büdzséhez méltón Dűnés nagyeposzt kerekített bevált karaktere köré, ezzel azonban épp azt áldozta fel, amelyből az első rész sikere táplálkozott. Míg a Pitch Black az a fajta szikár, gyorsmozgású örömmozi volt, amelynek kifejezetten jót tesz az alacsony költségvetés, a Sötétség krónikája tohonya mammutként ténfereg a méregdrága speciális effektek és fantasy-díszletklisék között: nem véletlen, hogy egyetlen része, amely megidézi az előd jótékony emlékét, tempós menekülési jelenet egy kegyetlen börtönbolygóról a felkelő nap perzselő sugarai elől. Noha Twohy ezúttal is szokatlanul erős stiláris érzékkel komponálja akcióbetétjeit (a börtönbolygón zajló összetűzés a Necromongerekkel az év eddigi legjobb öt percét kínálja ebben a műfajban) és Diesel sem vesztett semmit karizmájából, az értelmetlen mellékszálak és érdektelen karakterek lerázhatatlan koloncként szorítják talajhoz a filmet. A két rész történetét összekötő 30 perces Dark Fury tempós látványkavalkádjával, amelyet a neves animációsrendező, Peter Chung (Aeon Flux, Animátrix) jegyez, minden bizonnyal jobban jártunk volna – de így legalább lesz miért megvenni majd a bővített DVD-kiadást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1809