KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Baráti kör

Csejdy András

 

A latintanárom mondta, mikor kellemes karácsonyi ünnepeket kívánt neki az osztály, hogy kellemes a lábvíz, édes gyerekeim, az ünnep vagy boldog, vagy semmilyen. Latinul speciel sohase tanultam meg, a karácsony viszonylag boldog, vagy semmilyen, lábvizet nem veszek, viszont megtanultam értékelni, ha valami legalább kellemes. Esték, teszem azt, a mostani vénasszonyos nyárutó, néha egy film. A Baráti kör például. Három ír kisvárosi lyánykáróm szól a történet, osztálytársak és barátnők, az egyik árva, a másik molett, a harmadik gyönyörű és nagyravágyó. Halljuk a narratív flashbackben a mesemondó hangját, amint pár röpke percben felskicceli azt az 1949-es társadalmi, családi hátteret, amelyhez a regényírónak gyaníthatólag százoldalak kellettek, hogy aztán ügyes húzással és huszáros vágással az egyetemi tanulmányok megkezdésétől beszélje el, miként alakul az életük az ötvenes évek vége felé, Dublinben. Lehet, hajmeresztő állítás, mégis megkockáztatom: alapvetően ugyanúgy, mint Budapesten. Mert igaz, hogy itthon szorgos kőműves kezek retusálták a golyóütötté házfalakat és börtönudvarokon hóhérok szolgáltatták a népköztársaság igazát, a kortárs generáció nagyja mégis leginkább azzal volt elfoglalva, hogyan veszíthetné már el a szüzességét, milyen ruhát vegyen fel a szalagavató bálra és mennyit vigyen tovább vagy/és tagadjon meg szüleik világából. Hogy milyen történelmietlen ez a párhuzam és faramuci a hasonlat, onnan is kiderül, hogy ott a mozik a Rakpartont adták meg a Haragban a világgalt, az arisztokrata dandynek képes házassági magazinból választott tehetős mátkát a család, és a lázadás vallási, legfőképpen pedig szexuális természetű volt. Mindazonáltal ez a szentimentális történet annyira plasztikus, megformált, olyan zökkenőmentes és stílben tartott, hogy Európa másik, szerencsétlenebb peremén is, évtizedek múltán akár magára vonatkoztathatja a néző. Ami szerintem becsületes teljesítmény. A film különben nem egy nagy durranás. Mert az akció, ez pedig kellemes. És a maga nemében hibátlan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1691