KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Wanted

Kránicz Bence

Wanted – amerikai, 2008. Rendezte: Timur Bekmambetov. Szereplők: James McAvoy, Angelina Jolie, Morgan Freeman. Forgalmazó: Universal. 110 perc.

 

Tíz év távlatából újranézve a Wanted még mindig olyan filmnek tűnik, amely a legszabadelvűbb nézőből is kihozza a konzervatív erkölcscsőszt. A történet ideológiája ugyanis túlzás nélkül visszataszító: olyan sorozatgyilkosokról szól, akik a világ „egyensúlyi állapotának” fenntartását hirdetve öldökölnek gátlástalanul. Közülük a frissen beszervezett, boldogtalan irodistából terroristává képzett Wesley kerül főhősszerepbe, aki súlyos apakomplexusát, ócska szexizmusát és kétségbeejtő kisebbrendűségi érzését egyaránt a gyilkosságsorozat felszabadító rítusával kívánja megoldani.

Valójában a kazah Timur Bekmambetov első hollywoodi rendezése még kevésbé vérszomjas, mint Mark Millar és J. G. Jones eredeti képregénye, amelyben Wesley kiképzője egy kávézó ártatlan vendégeinek halomra lövésével mutatkozik be, demonstrálva, hogy bármit megtehet. Ám a képregény a szuperhősképregények paródiájaként működik azáltal, hogy a világ leigázására törő szupergonoszok szövetségeként mutatja be a Wesley-t is átformáló Testvériséget. Ez olyan iróniával vértezi fel Millarék ugyancsak roppant ellenszenves munkáját, amitől az erőszak ábrázolására is másképp tekintünk. A filmváltozatban sajnos nyoma sincs az iróniának: itt tényleg a kamaszkori gyilkosságfantáziák kiélése a cél, nagy költségvetéssel, digitális trükkökkel felturbózva. A Wanted akcióesztétikája átmenetet képez a Mátrix nagy hatású fegyverpárbajai és a Deadpool korhatáros kabarémészárlása között, miközben a történet szempontjából előbbivel a kiválasztott fiú motívuma, utóbbival az azonosulásra hívó antihős karaktere rokonítja.

Bekmambetov, aki az Éjszakai őrség akció-fantasyjével győzte meg a hollywoodi producereket alkalmasságáról, ezúttal is jól vizsgázik a lövöldözős-üldözős jelenetekben. Ugyanakkor esze ágában sincs reflektálni arra, hogy a Wanted cselekményét az izzadtságszagú macsókultusz szervezi, és a filmben minden nő kurva – az egyetlen, aki nem, vagyis Angelina Jolie karaktere, inkább megöli magát, hiszen nincs helye ebben a világban. Az agresszív nőgyűlölet szempontjából a Wanted a kortárs orosz tömegfilm éldarabjához, a Bekmambetov produceri ernyője alatt készült Hardcore Henryhez válik hasonlatossá, ami egy egészen más jellegű testvériség hatását mutatja a nemzetközi filmiparban.

Extrák: Kisfilmek a képregényről, a videójáték-adaptációról és a vizuális effektusokról, alternatív nyitójelenet, rövid Timur Bekmambetov-portré. A film Blu-rayen jelenik meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14132