KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Idétlen időkig

Varga Zoltán

Groundhog Day – amerikai, 1993. Rendező: Harold Ramis. Szereplők: Bill Murray, Andie MacDowell, Chris Elliott. Forgalmazó: GHE. 101 perc.

 

Harold Ramis legalább kétszer aranybetűkkel írta be nevét a filmvígjátékok nagykönyvébe: társszerzőként és színészként a Szellemirtók csapatának megalkotásával s egyikük megformálásával, rendezőként (és ismét társíróként) pedig az Idétlen időkig egyszerre nemes tradíciókat idéző-folytató és a posztmodern korszellemre is rezonáló munkájával, melyet negyedszázad elteltével bízvást emlegethetünk a klasszikusok között. A bugyuta hazai címet zseniális filmre aggatták, melynek óhollywoodi előzményei között olyan James Stewart-filmeket találunk, mint Az élet csodaszép és a Harvey. Ramis műve is komédia és fantasy ötvözete, s Capra és Koster meséihez hasonlóan csupán egyetlen mozzanata érvényteleníti a valószerűség elvárásait, ez az „apróság” azonban mindent megváltoztat, és éppen ez vezet a posztmodern kérdéskörökhöz. Főszereplőnk minden nap ugyanazt a napot éli át, újra és újra nekikezdhet a kisvárosi közegben töltött Mormota Napnak. Az egyenes vonalú elbeszélés lebontása, a történettöredékeket és eseményvariációkat sorjázó cselekményvezetés a posztmodern mozi kedvelt fogása – sőt, az Idétlen időkig inspirációja máig kimutatható: az egyetlen nap ismétlődésének szituációja az utóbbi években feltűnt inváziós sci-fiben (A holnap határa), mesefantasyban (Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei), de még slasherfilmben is (Boldog halálnapot!).

Ezzel együtt a klasszikus hollywoodi szemlélet megőrződése is kitapintható: kezdetben kiállhatatlan hősünk jellemfejlődése – mogorva fráterből afféle önkéntes őrangyallá válik – éppoly nyomatékos, mint a szerelmi motiváció beteljesülése, s ez mérsékli a posztmodern hevületet. Ugyanakkor hagyománytörő módon éppen a legnagyobb rejtélyre nincs magyarázat, sohasem derül ki, miért s miként keletkezik a főhőst csapdába ejtő időhurok – s ez rendkívüli módon kedvez a film nyitottságának, filozófiai és teológiai olvasatok sorát ösztönzi. Ramis filmje mégsem intellektuális mélységei, hanem főszereplője, Bill Murray miatt megunhatatlan. Bizonyosan az égben köttetett, hogy a cinikus alakok megformálásában járatos művész – a Szellemes karácsonyban már remekelt hasonló szerepkörben – Phil Connors bőrébe bújjon: ha kisvárosnyi mellékkarakter asszisztál is hozzá, az Idétlen időkig valójában Bill Murray ragyogó egyszemélyes showműsora.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14014