KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó pogány király

Kovács Patrik

Redbad – holland, 2018. Rendezte: Roel Reiné. Írta: Alex van Galen. Kép: Roel Reiné. Zene: Trevor Morris. Szereplők: Gijs Naber (Redbad), Loes Haverkort (Frea), Jonathan Banks (Kis Pipin), Tibo Vandenborre (Martell Károly), Jack Wouterse (Willibrord). Gyártó: Farmhouse Film and TV / Bulletproof Cupid / Rebel Entertainment. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 160 perc.

 

A holland Roel Reiné számára felcsillant a remény, hogy – ha a tengerentúlon nem is – legalább hazájában elsőrangú blockbuster-rendezővé váljék. Az elmúlt években Hollywoodban taposta a szamárlétra fokait: mialatt szakmányban gyártotta a legkülönfélébb B-szériás akciómozikat, lassan elsajátította a mesterség fortélyait. Friss munkája, Az utolsó pogány király azonban már Hollandiában forgott, és a közegváltás nemcsak jelentősebb alkotói függetlenséget, de nagyobb léptékű koncepciót hozott. Grandiózus történelmi dráma pereg ugyanis a szemünk előtt: Kr. u. 700 körül Redbad, a fríz trón várományosa száműzetik otthonából és Dániában lel menedékre, ám aggodalma hazaszólítja, amikor a Frank Birodalom rabigába dönti szeretett népét, majd hozzákezd a térség erőszakos katolizálásához.

Nem nehéz észrevenni, hogy Az utolsó pogány király mennyire hasonló dilemmákat vet fel, mint a jelenlegi európai menekültválság: a vén kontinens a középkor hajnalán is civilizációk ütközőzónája volt, akárcsak napjainkban, és a máig aktuális sorskérdések (békés egymás mellett élés vagy kultúrharc, integráció vagy függetlenség) vájtak belé törésvonalakat. Reiné filmjének talán legizgalmasabb aspektusa, hogy a barbár frízeket erkölcsileg magasabb rendűként tételezi, mint a becsvágyó frankokat és az agresszív keresztény hittérítőket, akik kardként forgatják a Bibliát. A film meggyőzően érvel ama triviális történelmi tapasztalat mellett, miszerint a vallási fanatizmus mindig önös egyéni- és csoportérdekeket, pusztító hatalmi ambíciókat szolgál, de népmesei egyszerűségű története nem telítődik mélységgel, inkább csupán Ridley Scott Gladiátorának cselekménymozzanatait reciklálja. Ugyanakkor a csatajelenetek, relatíve kis statisztériájuk ellenére, perfektül megkoreografáltak és kellően kompromisszummentesek. Az utolsó pogány király mégis csúfos pénzügyi bukásnak bizonyult Hollandiában: Reiné számára a nagy áttörés még várat magára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13849