KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Alfa

Pethő Réka

Alpha – amerikai, 2018. Rendezte: Albert Hughes. Írta: Daniele Sebastian Wiedenhaupt. Kép: Martin Gsclacht. Zene: Jospeh S. DeBeasi. Szereplők: Kodi Smit-McPhee (Keda), Jóhannes Haukur Jóhannesson (Tau), Natassia Malthe (Rho), Jens Hulten (Xi). Gyártó: Columbia Pictures / Studio 8. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 96 perc.

 

Albert Hughes (Éli könyve, A pokolból) ikertestvére, Allen nélkül készített első nagyjátékfilmje, az Alfa pontosan az az alkotás, amiért érdemes IMAX jegyet váltani a moziban: maga a történet nehezen kötné le a figyelmet a másfél órás játékidő alatt, de a gyönyörű tájakat bemutató látványos felvételeknek köszönhetően a nézők mégis élményekkel távozhatnak a moziból (már ha elfogadják a CGI-esztétikát). Az i.e. 20.000 évvel, az utolsó jégkorszak idején játszódó történet egy nomád törzs vezetőjének fiáról szól, aki a csoportos bölény-vadászat során lezuhan egy szikláról, halottnak hiszik és magára hagyják, ám mégis magához tér, majd megpróbál hazajutni a kemény tél beállta előtt. Útja során összebarátkozik egy farkassal, akit a görög ábécé megszületése előtt több ezer évvel Alfának nevez el: a megsebesült, megszelídült állat segíti és kíséri a fiút hazafelé.

Az Alfa legnagyobb hiányossága, hogy Keda kalandja nélkülöz minden izgalmat, maratoni hazaútja során Hughes többnyire giccses epizódokkal igyekszik megtörni az egyre nehézkesebb bandukolás egyhangúságát (az egyik jelenetben például a fiú bezuhan a jégpáncél alá, a farkas hosszasan követi a felszínen, majd egy – lassított felvételes – ugrással megpróbálja áttörni a jeget, hogy megmentse társát). A visszatérő nem korhatáros verziójára törekvő alkotás így nem más, mint szépelgő ábrázolása egy sokat látott sémának, megspékelve annak cukormázas ábrázolásával, honnan indult az ember és legjobb barátja kapcsolata. És bár a kutya és gyerek mindig nyerő elem a nézők becsalogatására, most ez is rosszul sült el: a film éppen ott feneklik meg a legjobban, ahol az érzelmi azonosulást kellene megteremtenie. Főhős és farkas barátkozása nem több bántóan művi ötletek jegyzékénél, a hazatérés kalandjáról pedig egy pillanatig sem hisszük el, hogy életre-halálra zajlik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13848