KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jurassic World: Bukott birodalom

Huber Zoltán

Jurassic World: Fallen Kingdom – amerikai, 2018. Rendezte: J. A. Bayona. Írta: Colin Trevorrow és Derek Connolly. Kép: Oscar Faura. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Chris Pratt (Owen), Bryce Dallas Howard (Claire), Jeff Goldblum (Malcolm), Ted Levine (Wheatley), Daniella Pineda (Zia), James Cromwell (Lockwood). Gyártó: Amblin Entertainment / Legendary Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 128 perc.

 

A dinoszauruszos filmek alapvető problémája, hogy óriási, ösztönvezérelt hüllőket kell a sztoriba ágyazniuk. Az ősállatokkal azonban a folyamatos mutogatásukat leszámítva túl sok mindent nem lehet kezdeni. A néző először tátja a száját, tapsol minden sejtelmes snittnek és üvöltésnek, de a narratív támogatás hiányában a fokozatosan adagolt látvány egzotikuma gyorsan olvad.

Mivel Spielbergék annak idején alaposan kimaxolták a dínópornót, a két évvel ezelőtti újraindítás igen taktikusan a génmódosítás eszközéhez nyúlt. A márkanév „park” utótagját nagyképűen a „világ” szóval helyettesítő negyedik rész szórakoztató önreflexiója, a laborban kikevert attrakciók újra elvarázsolták a közönséget. Az ötödik felvonás ugyanezt próbálja megismételni, de az áramvonalasabb, fejlettebb utód helyett a műtőasztalon egy halott szövetekből összefércelt bumfordi szörnyeteg kel életre. Míg a felütés a hetvenes évek katasztrófafilmjeit és a dzsungeles akciókat próbálja megidézni, a játékidő második felében egy viktoriánus szörnyhorror gyenge utánérzésében kavargunk. A pikkelyes money shotok köré írt, zavaróan kusza és következetlen forgatókönyvet az alkotók csak nagyon csúnya öltésekkel képesek egyben tartani. A bajokat tovább tetézi, hogy az előző epizódot követve most is igyekeznek önkritikusan viszonyulni a saját feladatukhoz. A dínók megmentése ürügyén a gonosz hülyére akarja keresni magát, a kitenyésztett hibrid szuperragadozó árverésén látványosan peregnek a milliók. Az öreg álmodozót félreállítja a kapzsi utód és a világra szabadítja a klónozott lényeket, bebiztosítva a folytatás(oka)t. Az összekacsintás vicces szeretne lenni, de a frissesség és a lazaság hiánya miatt inkább cinikus hatást kelt. A régi kalandfilmek örökségét egyedül Chris Pratt főhőse őrizgeti, de a Jurassic-birodalom evolúciójában ő jutott a kihalás szélére.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13738