KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A cukrász

Alföldi Nóra

The Cakemaker – izraeli-német, 2017. Rendezte és írta: Ofir Raul Greizer. Kép: Omri Aloni. Zene: Dominique Charpentier. Szereplők: Tim Kalkhof (Tomas), Roy Miller (Oren), Zohar Shtrauss (Moti), Sarah Adler (Anat), Sandra Sade (Hanna). Gyártó: Film Base Berlin / Laila Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 104 perc.

 

Tomas csendes visszahúzódó fiú, kreativitását a cukrászatában éli ki. Oren – az izraeli családapa – nagy rajongója, rendszeres látogatója Tomas berlini cukrászatának. Idővel a két férfi egymásba szeret, hosszú, romantikus viszony bontakozik ki kettőjük között. Amikor Oren meghal, Tomas úgy dönt, hogy felkeresi szeretőjének családját Jeruzsálemben, de ahelyett, hogy bemutatkozna, a gyászoló feleség, Anat kávézójában kezd el dolgozni. Anat először csak mosogatóként majd hamarosan profi cukrászként alkalmazza, és rövidesen mélyebb érzelmeket kezdenek táplálni egymás iránt. A mélyen őrzött titkok és a város kissé ódivatú ortodoxiája azonban komoly gátja lesz kapcsolatuknak.

A cukrász Ofir Raul Grazier első filmjeként kellemes fesztiválszezont tudhat maga mögött, ami érthető, hisz művének nyílt vagy éppen titkon meglapuló ambivalenciái komoly kihívások elé állítják a nézőt. Lassan csordogáló története mögött finoman bújtatja a frusztráló ellentéteket: az alapvetően nagyon szép szerelmi történetben és az általában napsütéses Jeruzsálemben nemhogy soha nem süt a nap, inkább mindig esik az eső és mindenki szomorú. Jeruzsálem mint kulissza, kifejezetten lélektelen, a város idegen, a nyílt és barátságos izraeliek itt kirekesztők és tapintatlanok. Grazier világában minden hideg és rideg: filmjének főhősei hiába kedvesek és szimpatikusak, a rendező nem tölti fel élettel őket – a kelleténél mindig pár másodperccel hosszabban kitartott snittekben szemléli figuráit, ahogy csendesen összeroppannak. Ez a távolságtartás igen hatékony, a néző a súlyos melodrámák kibontakozásánál elfelejt ugyan bárkinek is drukkolni, viszont a nagy sírásoknál az ő szíve is megszakad és senki nem siet a segítségére. Grazier ravasz alkotó, nem ássa magát túl mélyre saját sztorijában, nem keres mögöttes tartalmakat, cserébe viszont bravúrosan játszik a néző érzelmeivel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13555