KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A hamisító

Kránicz Bence

The Forger – amerikai, 2014. Rendezte: Philip Martin. Szereplők: John Travolta, Tye Sheridan, Christopher Plummer. Forgalmazó: ADS Service. 94 perc.

 

A műkincshamisításról szóló filmek különleges helyet töltenek be a heistfilmek és szélhámostörténetek sorában. Találkozni az igazi, auratikus művészettel, majd ellopni, lemásolni azt: csábító ebből az alaphelyzetből az iparosított hollywoodi termelés kritikáját kibontani (mint Alan Rudolph A modernekben), öntudatos szerzői állásfoglalást tenni (hasonlóan a kiváló Incognitót jegyző John Badhamhez), vagy a remake-stratégiára vonatkozó önironikus kommentárral kísérni a nem először látott sztorit (ahogy tették a Coen testvérek a Dől a moné forgatókönyvében – lásd a Filmvilág 2014/4. számát).

Az elsőfilmes Philip Martin és a korábban főleg kétes minőségű horrorokat író Richard Ovidio közös munkájában az efféle szellemes és kreatív önreflexiónak nyomát sem lelni. A hamisítóban magától értetődik, hogy a börtönből frissen szabaduló megélhetési bűnöző, Ray közel zseniális festő is egyben, aki némi rákészüléssel két este alatt tökéletes másolatot készít a Nő esernyővel Monet-klasszikusáról. Mint minden képhamisító-filmben, az alkotók itt is a cselekmény áhítatos kulcspillanatának szánják a másolás aktusát – melyhez természetesen korhű festék és ecset, valamint XIX. századi vászon dukál –, azonban jelzésértékűen rövidre szabják a vonatkozó jelenetet, mintha a főhős álmából keltve is képes lenne erre a teljesítményre.

Meglepő húzás, de Martint és íróját a képhamisítás heist-szálánál sokkal jobban izgatja Ray és rákos fia kapcsolata. Noha a szentimentális giccs veszélye fenyeget, a betegséget egyszerű eszközökkel, a hatásvadászattól tartózkodva ábrázolják a készítők, akik sokat köszönhetnek a remek fiatal színész, Tye Sheridan (Joe) visszafogott alakításának. A főszereppel birkózó John Travolta ugyanakkor keményöklű kisbűnözőként, tehetséges másolóként és igyekvő apaként sem elég meggyőző. Ahogy színész és karakter hiteltelenné válnak a széttartó szerepek sokaságában, úgy a film is több műfaj és stílus lehetőségét villantja fel, ám ezek egyikét sem képviselik és viszik végig következetesen az alkotók. A végeredmény így lapos és erőtlen.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12604