KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A kilencedik légió

Baski Sándor

Centurion­ – brit, 2010. Rendezte és írta: Neil Marshall. Kép: Sam McCurdy. Zene: Ilan Eshkeri. Szereplők: Michael Fassbender (Quintus Dias), Dominic West (Virilus), Olga Kurylenko (Etain), David Morrissey (Bothos), Ulrich Thomsen (Gorlacon). Gyártó: Celador Films. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 97 perc.

 

Neil Marshall rendezőt pár éve még a brit horror egyik megújítójaként ünnepelték a hozzáértők, a valóban stílusos és idegtépő The Descent – A barlang után azonban egy paródiának is beillő, nagyköltségvetésű poszt-apokaliptikus hommage-filmmel (Végítélet) rombolta le a reputációját. A kilencedik légióval látszólag egy újabb műfajban próbálja ki magát – kosztümös akciófilm a Gladiátor és a 300 után szabadon –, a látványos külsőségek mögött azonban ezúttal is kedvenc alaptémáját, az üldözést-menekülést variálja, mindezt főként az üldözöttek perspektívájából bemutatva. A Démoni harcosok farkasemberei, a The Descent barlangi szörnyei és a Végítélet kannibál punkjai után ezúttal egy kelta törzs, a piktek tagjai alakítják a vérszomjas vadászok szerepét. Akik menekülnek: a Római Birodalom Britanniába vezényelt kilencedik légiójának életben maradt katonái, mélyen az ellenséges vonalak mögött rekedve, idegen terepen.

Marshall ezúttal sem bonyolítja túl a történetet (ő jegyzi a forgatókönyvet is), a játékidő nagy része epileptikus vágásokkal prezentált üldözési- és harcjelenetekből áll. Előbbiek meglehetősen fantáziátlanok (az elcsépelt „ugrás a vízesésbe” szekvenciát sem sikerült kihagyni), utóbbiak pedig szó szerint tocsognak a vérben, felülmúlva a rendező korábbi munkáinak brutalitását is. Csakhogy míg A barlang esetében a gore a horrorfilmes eszköztár hatékony eszköze volt, a felhasadó koponyák és a kiömlő belek itt csak olcsó látványosságként szolgálnak. A kilencedik légió legnagyobb baklövése azonban az, hogy nem tud, vagy nem akar olyan karaktereket teremteni, akikért a néző őszintén szoríthatna. Nem derül ugyanis ki, hogy a megszállóként érkező rómaiak – a Michael Fassbender által alakított, társainál egy árnyalatnyival szimpatikusabb Quintus Dias-t is beleértve –, mennyiben lennének különbek, mint az otthonukat védelmező piktek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10256