KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Zsebtolvaj

Pápai Zsolt

Pickpocket – francia, 1959. Rendezte: Robert Bresson. Szereplők: Martin LaSalle, Marika Green, Henri Kassagi. Forgalmazó: Corner Film. 79 perc.

Robert Bresson filmtörténeti pozícióját és életművének megítélését alapvetően meghatározza, hogy jóllehet a munkái utánozhatatlanok (azaz ha valaki másolni kívánja azokat, biztosan nevetségessé válik), mégis rengeteg inspirációval szolgáltak – és szolgálnak a mai napig – alkotók tömegei számára. Beszédes, hogy Bresson már abban az időben a modern film csúcsműveit forgatta le, amikor a klasszikus modernizmus még igazából meg sem született (az Egy falusi plébános naplója vagy az Egy halálraítélt megszökött elkészültekor Antonioni, Fellini vagy Bergman még csak az első lépéseit tette a modern film irányába), és sokatmondó az is, hogy a Zsebtolvajjal az egész francia újhullámot látta el szellemi munícióval.

Utóbbiról kevesebbet szokás beszélni, pedig a napnál is világosabb. A Zsebtolvaj vezérmotívumai a bebörtönzöttség és a magány, továbbá a szabadságvágy – ezeknek, kivált az utóbbinak, nagy szerep jutott Godard-nál, Truffaut-nál is. A címszereplő akut lopáskényszere kívülállásának és szabadságvágyának a metaforája – a Zsebtolvaj Michelje ugyanúgy vonja kétségbe a társadalmi konvenciókat, mint egy évvel később a Kifulladásig hasonló nevű figurája. És ahogy a Zsebtolvaj és a Kifulladásig főszereplője megkérdőjelezi a környezetétét uraló konvenciókat, úgy vonja kétségbe a filmkészítés szabályait Bresson, illetve a nyomában Godard. Alig van valami, amiben hasonlít a két film formanyelve, abban azonban rokonok egymással, ahogy eloldódnak a hagyományos közelítésmódoktól (lásd például a Zsebtolvajban a gyakran szinte néma hangsávot, vagy a nézésirány szerinti vágás újszerű időzítését, a Kifulladásigban pedig a kézből vett felvételeket vagy a folytonossági irányt követő vágás negligálását).

A Zsebtolvaj az egyetemes filmtörténet egyik leggazdagabb műve. Máig őrzi titkát, talán azért, mert Bresson nemcsak azt tudta mindenki másnál jobban, hogy mikor mit mondjon, hanem azt is, mikor miről hallgasson. „A némaságot a hangosfilm találta fel” – jegyezte meg egykor, és tényleg: a csend sokszor mindennél beszédesebb.

Extrák: Sok apróság, valamennyi magyar felirattal. Rövid beszélgetés filmtörténészekkel; egy hosszabb dokumentumfilm a szereplők utóéletéről; negyedórás részlet a sztár-illuzionista, a Zsebtolvajban is feltűnő Henri Kassagi egyik műsorából. A legizgalmasabb anyag egy kurta beszélgetés a rendezővel: alig néhány perc az egész, Bresson varázsos személyisége miatt mégis nehezen múlik a hatása.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10068