KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/január
POSTA
• Schéry András: A tangó társastánc

• Lukácsy Sándor: Történelmi handabanda Hanyatt-homlok
• Koltai Tamás: Tschikosch film Hosszú vágta
• Koltai Ágnes: Pesti Taigetosz
• Márton László: A Gumimegváltó E. T. (A Földönkívüli)
• Matos Lajos: A valószínűtlen lehetséges A tudományos-fantasztikus filmről
• Ágh Attila: Indiai történelem – kezdőknek Gandhi
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A maiak és Pasolini Mannheim

• Fáber András: Költő kamerával Jean Cocteau és a film
• N. N.: Jean Cocteau filmjei
• Deák Tamás: Álomfejtés Antonioni és Cocteau
• Karcsai Kulcsár István: Színes tintákról álmodott Emlékezés Ranódy Lászlóra
LÁTTUK MÉG
• Zsilka László: A zöld kabát
• Harmat György: Donald kacsa és a többiek
• Kapecz Zsuzsa: Gallipoli
• Varga András: Hé, élet!
• Peredi Ágnes: D. B. Cooper üldözése
• Csantavéri Júlia: Két fiú gitárral
• Ardai Zoltán: Bockerer
• Jakubovits Anna: A barátod akarok lenni
• Lalík Sándor: A matróz, a kozák és a hamiskártyás
• Greskovits Béla: Vabank
• Gáti Péter: Kína-szindróma
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Magyar Általános Szórakoztató
• Szilágyi János: Mondják a másokét Beszélgetések tévébemondókkal
KRÓNIKA
• N. N.: Szijj Miklós (1936–1983)
• N. N.: Fifilina József (1926–1983)
KÖNYV
• Lajta Gábor: A jövő népművészete

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Jegyzet

Búcsú

N. N.

 

Fassbinder... Romy Schneider... Szolonyicin... A filmművészek korai halálában mindig van valami mitikusan megrendítő: nemcsak az üres divat okozza, hogy egy Rudolf Valentino halálakor tömeghisztéria fut végig a világon.

Manapság tömeghisztéria helyett csöndes és ijedt megrendültség fogadja jelentős filmszínészek korai halálát. A celluloidszalag örökre megőrzi őket, miért hát, hogy kicsit személyes gyászunknak érezzük, s visszavonhatatlan veszteségnek?

Romy Schneider 43 éves korában halt meg. A legnépszerűbb, a „legfranciásabb” színésznő osztrák származású volt. A Sissy buta giccsfilmben vált ismertté, húsz éves kora előtt. S az utóbbi másfél évtizedben az önálló, gondolkodó, teljes életet élő, felnőtt magatartású nő jelképévé vált a francia filmben. Az élet dolgai... Egyszerű eset... Két nálunk is játszott filmjében nem idealizálta a női sorsot, elrontott életű asszonyokat játszott, akik valamiképp mégis saját erejükből kerekednek balsorsuk fölé. Ki tudja, talán ezért is láttuk szebbnek, sokkal szebbnek bármely ifjú világsztárnál...

Anatolij Szolonyicin meglehetősen ismeretlenül játszotta el a Rubljov főszerepét. Utána is kevés filmben láttuk: de a korán meghalt színésznek művészileg a legnagyobb szerencse adatott meg: csak jó filmben, csak nagyon jó filmben játszott. Számunkra talán örökké Rubljov marad. De hátborzongató volt Larisza Sepityko Kálváriájának visszataszító kollaboránsaként. A Stalkerben az egyik utast, az írót játszotta: ebben a nagyon súlyos filmben – partnereivel együtt – irgalmatlanul, kegyetlenül játszott. Korunkban nincsenek tiszta, átszellemült Rubljovok.

A televízióban nemrég láthattuk utolsó filmjét: Huszonhat nap Dosztojevszkij életéből. Anatolij Szolonyicin a filmtörténet legjelentősebb színészei közé tartozott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6961