KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/január
POSTA
• Schéry András: A tangó társastánc

• Lukácsy Sándor: Történelmi handabanda Hanyatt-homlok
• Koltai Tamás: Tschikosch film Hosszú vágta
• Koltai Ágnes: Pesti Taigetosz
• Márton László: A Gumimegváltó E. T. (A Földönkívüli)
• Matos Lajos: A valószínűtlen lehetséges A tudományos-fantasztikus filmről
• Ágh Attila: Indiai történelem – kezdőknek Gandhi
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A maiak és Pasolini Mannheim

• Fáber András: Költő kamerával Jean Cocteau és a film
• N. N.: Jean Cocteau filmjei
• Deák Tamás: Álomfejtés Antonioni és Cocteau
• Karcsai Kulcsár István: Színes tintákról álmodott Emlékezés Ranódy Lászlóra
LÁTTUK MÉG
• Zsilka László: A zöld kabát
• Harmat György: Donald kacsa és a többiek
• Kapecz Zsuzsa: Gallipoli
• Varga András: Hé, élet!
• Peredi Ágnes: D. B. Cooper üldözése
• Csantavéri Júlia: Két fiú gitárral
• Ardai Zoltán: Bockerer
• Jakubovits Anna: A barátod akarok lenni
• Lalík Sándor: A matróz, a kozák és a hamiskártyás
• Greskovits Béla: Vabank
• Gáti Péter: Kína-szindróma
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Magyar Általános Szórakoztató
• Szilágyi János: Mondják a másokét Beszélgetések tévébemondókkal
KRÓNIKA
• N. N.: Szijj Miklós (1936–1983)
• N. N.: Fifilina József (1926–1983)
KÖNYV
• Lajta Gábor: A jövő népművészete

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Most és akkor

Boros József

Ha valaki Melanie Griffithért és Demi Moore-ért menne a moziba, ne tegye: a stáblista becsapós, a két hölgy néhány percig látható a vásznon, helyettük aligtizenéves énjük szerepel. Ha valaki jó kis retrót remél, ne tegye: az 1970-es amerikai kisvárosokról itt szerezhető benyomások épp annyira eredetiek s felajzóak, amennyire a rock- és beat-korszakot követő rágógumizene darabjai (a filmben kivétel: a Free). A huszonöt évvel ezelőtti családok, nemtörődöm, bornírt, elvált, szerencsétlen anyák helyében néhány elnagyolt klisé-karikatúra, valamint egy bolyongó, természetszerűleg nemeslelkű mumus – ez a Gázlámpa-telep társadalmi miliője, amelyben négy kislány barátkozik egymással meg a beköszöntő serdülőkor lelki viszonyaival. Aki azonban felfedezőkedvű, lélekbúvár gyerekfilmet vár a Most és akkortól, ne tegye: a többször is elhangzó „Egy mindenkiért, mindenki egyért” feminizált jelmondatának jegyében igen ásatag dolgok történnek. (Pedig a szereplőválasztás gondos, a kislányok valamelyikéből akár új Jodie Foster is lehet.) A múlt emlékeinél csak a jelen keretjátéka ásatagabb, amint az immár felnőtt hölgyek életfilozófiával is rendelkeznek. Akkor már inkább maga a nosztalgia – akármilyen szinten is –, mint a nosztalgia értelmezése.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=322