KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/január
POSTA
• Schéry András: A tangó társastánc

• Lukácsy Sándor: Történelmi handabanda Hanyatt-homlok
• Koltai Tamás: Tschikosch film Hosszú vágta
• Koltai Ágnes: Pesti Taigetosz
• Márton László: A Gumimegváltó E. T. (A Földönkívüli)
• Matos Lajos: A valószínűtlen lehetséges A tudományos-fantasztikus filmről
• Ágh Attila: Indiai történelem – kezdőknek Gandhi
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A maiak és Pasolini Mannheim

• Fáber András: Költő kamerával Jean Cocteau és a film
• N. N.: Jean Cocteau filmjei
• Deák Tamás: Álomfejtés Antonioni és Cocteau
• Karcsai Kulcsár István: Színes tintákról álmodott Emlékezés Ranódy Lászlóra
LÁTTUK MÉG
• Zsilka László: A zöld kabát
• Harmat György: Donald kacsa és a többiek
• Kapecz Zsuzsa: Gallipoli
• Varga András: Hé, élet!
• Peredi Ágnes: D. B. Cooper üldözése
• Csantavéri Júlia: Két fiú gitárral
• Ardai Zoltán: Bockerer
• Jakubovits Anna: A barátod akarok lenni
• Lalík Sándor: A matróz, a kozák és a hamiskártyás
• Greskovits Béla: Vabank
• Gáti Péter: Kína-szindróma
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Magyar Általános Szórakoztató
• Szilágyi János: Mondják a másokét Beszélgetések tévébemondókkal
KRÓNIKA
• N. N.: Szijj Miklós (1936–1983)
• N. N.: Fifilina József (1926–1983)
KÖNYV
• Lajta Gábor: A jövő népművészete

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Új csapás

Nevelős Zoltán

 

Jackie Chan új filmjének magyar címe egyszerre utal a moziharcos Első csapás című korábbi sikerére, illetve arra az új csapásra, amelyen a túlérett férfikorba lépő akciósztár elindul. Hongkongban a kosztümös harcművészeti filmek és a nagyvárosi akciókrimi műfajában tette magát naggyá, mindenekelőtt káprázatos harci tudásával és akrobatamutatványaival. Jócskán túl a negyvenen azonban – Chan saját bevallása szerint is – nehezülő tagjai egyre kevésbé veszik jó néven az eséseket; hogy ez mit is jelent, arról egyébként nem is annyira a filmek csiszolt akciójelenetei, hanem a filmek végén a nagyérdemű nagyobb örömére összeállított elrontott felvételek tanúskodnak legjobban. Logikus lépés tehát, ha karrierjét új irányba igyekszik továbbindítani, vagyis megalapozza a jövőjét más típusú filmekben is.

Az új csapás Hongkongból természetesen Hollywoodba vezet, ahol már több műfajban is kipróbálhatja magát, jelen esetben a westernben. Az akciójelenetekről és a vígjátéki hangvételről ezután sem mond le, közben a stílusváltásokat szépen meg is oldja a forgatókönyv. Jackie Chan a kínai császár testőrségének tagjaként érkezik a Vadnyugatra, hogy megmentse az elrabolt hercegnőt, akiért egy kínai–amerikai gonosztevő súlyos váltságdíjat követel. Kalandjai során indián feleséghez jut, társul egy nagyotmondó szélhámossal, sőt Shanghai Kid néven még körözést is kiadnak rá. A harcművészet, a western és a vígjáték vegyítése bámulatos módon nem merül ki egy maréknyi poénban, hanem az utóbbi évek legérdekesebb westernvariációját eredményezi.

A kísérőzene még a vadnyugati filmek hőskorát idézi, az eredeti cím pedig a Délidő eredeti címét (High Noon); a főhős neve Chon Wang – az utalás John Wayne-re ki is mondatik –, de a film ikonográfiája már az egy áttétellel későbbi spagetti-westernek eszköztárából válogat. Kocsmai bunyó és fakádban fürdőzés a la Bud Spercer és Terence Hill, utcai párbaj és nyilvános akasztás Sergio Leone Dollár-trilógiájából, a gonosz sheriff a fekete ruháját meg mintha Lee Van Cleeftől örökölte volna. A poszt-posztmodernkedéssel azonban még itt sem állnak meg, a kilencvenes évekből kölcsönzik a rockos gitármotívumokat drámailag hangsúlyos pillanatokban (mint Jim Jarmusch Halott emberében) és a Tarantino által népszerűsített „Mexican standoff”-ot is megjátsszák (amikor egyszerre kettőnél többen fognak pisztolyt egymásra). Western-rajongóknak kötelező.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3031