KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/január
POSTA
• Schéry András: A tangó társastánc

• Lukácsy Sándor: Történelmi handabanda Hanyatt-homlok
• Koltai Tamás: Tschikosch film Hosszú vágta
• Koltai Ágnes: Pesti Taigetosz
• Márton László: A Gumimegváltó E. T. (A Földönkívüli)
• Matos Lajos: A valószínűtlen lehetséges A tudományos-fantasztikus filmről
• Ágh Attila: Indiai történelem – kezdőknek Gandhi
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A maiak és Pasolini Mannheim

• Fáber András: Költő kamerával Jean Cocteau és a film
• N. N.: Jean Cocteau filmjei
• Deák Tamás: Álomfejtés Antonioni és Cocteau
• Karcsai Kulcsár István: Színes tintákról álmodott Emlékezés Ranódy Lászlóra
LÁTTUK MÉG
• Zsilka László: A zöld kabát
• Harmat György: Donald kacsa és a többiek
• Kapecz Zsuzsa: Gallipoli
• Varga András: Hé, élet!
• Peredi Ágnes: D. B. Cooper üldözése
• Csantavéri Júlia: Két fiú gitárral
• Ardai Zoltán: Bockerer
• Jakubovits Anna: A barátod akarok lenni
• Lalík Sándor: A matróz, a kozák és a hamiskártyás
• Greskovits Béla: Vabank
• Gáti Péter: Kína-szindróma
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Magyar Általános Szórakoztató
• Szilágyi János: Mondják a másokét Beszélgetések tévébemondókkal
KRÓNIKA
• N. N.: Szijj Miklós (1936–1983)
• N. N.: Fifilina József (1926–1983)
KÖNYV
• Lajta Gábor: A jövő népművészete

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Clermont-Ferrand

Rövidre vágva

Palotai János

Clermont-Ferrand a rövidfilmesek Cannes-ja. Kis filmek nagy fesztiválja.

 

Clermont neve a középkorban azzal vált ismertté, hogy itt hirdette meg az első keresztes hadjáratot II. Orbán pápa 1095-ben a fundamentalizmus jegyében. A filmfesztiválra szerencsére nem a kirekesztő hajlam jellemző. Christian Guinot, az egyik alapító elmondta, hogy a rendezvény egyetemi filmklubból nőtt ki: néhány filmrajongó fejébe vette, hogy egy hétig csak rövidfilmeket vetítsenek, miközben a műfaj a hetvenes években – a tévé, a videó elterjedése miatt is – agonizált. Amikor másutt (így nálunk is) bezárnak a filmklubok, itt 1978-tól olyan fesztivált szerveznek, amelyre csak egy órásnál rövidebb celluloid filmekkel lehet nevezni. Az ő „fundamentalizmusuk” toleránsabb az egyházatyákénál: nem égettek hosszúfilmet, videót. Az utóbbit az idén – fordulópontként a fesztivál 24 éves történetében – már be is fogadták. Így 140 hagyományos mellett 44 digitális művel bővült a versenymezőny.

A fődíj – nevét Julius Caesar gall ellenfeléről, Vercingetorixról kapta – 3.500 eurót és azonos értékű digitális átírást jelent. A közönség nem értékelte ennyire Julien Leloup filmjét, kifütyülte a Fekete bárányt, rokonszenvével és díjaival inkább az angol Leonard-t és a francia Squash-t tüntette ki. Nem ritka, hogy egy film több díjat is kap: a győztes dán, a Woyzeck utolsó szimfóniája (Nikolaj Arcel) a legjobb hang díját is elnyerte. A lengyel Férfiak ügye című filmért nemcsak a rendező, Slawomir Fabicki kapott – ifjúsági – díjat, de az operatőr, Godfrejow is, ráadásul a sajtó különdíján is osztozhattak. Az a szociális érzékenység, ami a kelet-európai filmművészetet jellemezte, s a rendszerváltások után sem tűnt el, Clermont-ban mindig kedvező fogadtatásra talál. Fabicki filmje tárgyában emlékeztet Kie¶lowski Tízparancsolatára; mintha hozzátenné a tizenegyediket: „Ne bántsd a gyermeket!”. Főszereplője a tizenéves Bartek: munkanélküli, s emiatt alkoholizáló apja szíjjal veri, tornatanára puszta kézzel. Udvarukban gazdátlan kutyák várják, hogy elvigyék vagy elaltassák őket. A fiú – hasonlít Tarkovszkij Boriszkájára – egy ketrecbe „menekül”. Az állat és a gyerek hálás, de kockázatos kelléke a filmnek; garantálja a sikert – és a kudarcot. A rendező elmondta, hogy nem lehetett „sérült” gyerekekkel eljátszatni a szerepet, akiket a valóságban is vernek, mivel ők nem beszélnek a traumáikról.

A legjobb animációs filmnek járó elismerés mellett az ifjúsági díjat is elnyerte a Nosferatu tangó, a Svájcban élő, magyar származású Horváth Zoltán francia koprodukcióban készült remekműve. (A rendező két éve a szolnoki millenniumi filmfesztivál fődíját kapta Tetemek és rákfélék című filmjéért.) A Nosferatu tangó a „kihajtogatós” könyveket idézi: a 3D-s képek „lapozásánál” az előzőre rádől a következő. A (rém)mese két vérszívó, a vámpír és a szúnyog találkozásáról szól.

A magyar főiskolás, Kocsis Ágnes Szortírozott levelekje díjat ugyan nem nyert, de már az is siker, hogy beválogatták a versenybe (ez eddig csak egyszer történt meg magyar filmmel, Mundruczó Kornél Aftájával). A Szortírozott levelek visszafogott történet egy magányos kishivatalnokról, aki a postáról lopott levelekből teremt maga köré fiktív világot. A francia közönség értékelte a filmet; megtapsolta – s nem pusztán udvariasságból. Az előző előadáson ugyanis kifütyülte a hazai Angele-t. A látottak alapján megállapítható, hogy a nemzetközi mezőny erősebb volt a franciánál, s a mi filmünk is erős csoportba került: a holland Drissen, a német Tschahotin és az angol Shelley filmje mellé. Utóbbi (A farok) „monthy-pythonos” stílusban szól a diszkriminációról.

A nagy szuperprodukciók drágulása mellett felértékelődnek a „short storyk”. Nemcsak kis költségvetésük teszi vonzóvá őket (az Afta 3 és fél, a Szortírozott levelek 5 millió forintba került, a tavalyi nyertes Feleségem darabjai pedig 220 ezer frankba), de a „multikkal” szemben alternatívát jelenthetnek a helyi kultúrák, lokális értékek, a stiláris szabadság és eredetiség megőrzésében is. Clermont jó hatással van a hazai rövidfilm-gyártásra is, Franciaországban évente 6-800 kisfilm készül.

A fesztivállal együtt filmvásárt is tartanak. Az alapítók ugyanis fontosnak tartották, hogy az alkotók ne csak bemutassák, de el is adhassák filmjeiket. Az azóta eltelt tizenhét év alatt a vásár nagyot fejlődött, magyar filmet azonban csak a vásár katalógusában lehetett találni: tavaly tizennyolcat – az teljes kínálat egy százalékát. Idén már csak 12 magyar rövidfilm akadt a több mint kétezer között. A sikeres reklámot egy retrospektív vetítés, illetve a jó versenyszereplés jelenthetné. (Az Aftát még a fesztivál alatt megvette egy brazil tévé.) Ehhez azonban több jó kisfilmet kellene csinálni, mert egy f(ilm)ecske nem csinál nyarat…

Pár éve nálunk is láthatók a clermonti fesztivál sikeres filmjeiből készített összeállítások, előbb a csillaghegyi Banán-klub, majd a Francia Intézet rendezésében. Tavaly ezzel párhuzamosan rendezték a Banán kisfilm fesztivált. Nemcsak a nézőknek érdemes odafigyelni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2553