KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/január
POSTA
• Schéry András: A tangó társastánc

• Lukácsy Sándor: Történelmi handabanda Hanyatt-homlok
• Koltai Tamás: Tschikosch film Hosszú vágta
• Koltai Ágnes: Pesti Taigetosz
• Márton László: A Gumimegváltó E. T. (A Földönkívüli)
• Matos Lajos: A valószínűtlen lehetséges A tudományos-fantasztikus filmről
• Ágh Attila: Indiai történelem – kezdőknek Gandhi
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A maiak és Pasolini Mannheim

• Fáber András: Költő kamerával Jean Cocteau és a film
• N. N.: Jean Cocteau filmjei
• Deák Tamás: Álomfejtés Antonioni és Cocteau
• Karcsai Kulcsár István: Színes tintákról álmodott Emlékezés Ranódy Lászlóra
LÁTTUK MÉG
• Zsilka László: A zöld kabát
• Harmat György: Donald kacsa és a többiek
• Kapecz Zsuzsa: Gallipoli
• Varga András: Hé, élet!
• Peredi Ágnes: D. B. Cooper üldözése
• Csantavéri Júlia: Két fiú gitárral
• Ardai Zoltán: Bockerer
• Jakubovits Anna: A barátod akarok lenni
• Lalík Sándor: A matróz, a kozák és a hamiskártyás
• Greskovits Béla: Vabank
• Gáti Péter: Kína-szindróma
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Magyar Általános Szórakoztató
• Szilágyi János: Mondják a másokét Beszélgetések tévébemondókkal
KRÓNIKA
• N. N.: Szijj Miklós (1936–1983)
• N. N.: Fifilina József (1926–1983)
KÖNYV
• Lajta Gábor: A jövő népművészete

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Üdvözöljük Norvégiában!

Baski Sándor

Welcome to Norway – norvég, 2016. Rendezte és írta: Rune Denstad Langlo. Kép: Phillip Ogaard. Zene: Ola Kvernberg. Szereplők: Anders Baasmo Christiansen (Primus), Slimane Dazi (Zoran), Nini Bakke Kristiansen (Oda), Marianne Meløy (Heidi). Gyártó: Motlys. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 90 perc.

 

A hazájukat önként vagy kényszerből elhagyók megpróbáltatásainál kevés aktuálisabb téma létezik, a jelenlegi menekültválságnak köszönhetően már lassan külön alműfajról is beszélhetünk. Az európai gyártású, a jelenségre dicséretes gyorsasággal reagáló menekültfilmeket, legyenek azok fikciósak (Az állampolgár, Mediterráneum) vagy dokumentaristák (Tűz a tengeren), a hangvétel komolysága többnyire összeköti. A Titanic Filmfesztiválon az Északkal pár éve fődíjat nyert Rune Denstad Langlo más stratégiát választott. Az Üdvözöljük Norvégiában nem vegytiszta vígjáték, de a könnycsatornák megdolgozása helyett humorral és iróniával próbálja oldani a feszültséget – többnyire sikerrel. Főszereplője egy középkorú férfi, aki a busás állami dotáció reményében elszállásol 50 menekültet a család lerobbant hoteljében.

A hivatalos szinopszis szerint Primus „az átlagembernél kicsit rasszistább”, de ez a kijelentés legfeljebb a norvég mércéhez képest állja meg a helyét. A férfit a humanista hevület helyett valóban csak a profit mozgatja – legalábbis a történet elején –, előítéleteit azonban nem a rosszindulat, hanem a tudatlanság táplálja – ennyiben tökéletesen testesíti meg a közt. Ellenpontként az egyik jövevénnyel összebarátkozó, nyitott gondolkodású lánya szolgál, míg felesége egy harmadik típust testesít meg: azt, aki elméletben emberséges, de nem akar személyes kapcsolatba –vagy akár csak egy légtérbe kerülni – az idegenekkel. Langlo igyekszik bemutatni a menekültsorsok sokféleségét, a kulturális és vallási különbségekből adódó feszültségeket, dramedyként ugyanakkor nem tud, vagy nem is akar túlságosan mélyre hatolni. Sok migránsfilmhez hasonlóan az Üdvözöljük Norvégiában is arra használja fel a témáját, hogy egy külső perspektívát adjon a (hazai) néző számára, vagyis – akarva, akaratlanul – az önismeret eszközéül szolgáljon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13081