KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/január
POSTA
• Schéry András: A tangó társastánc

• Lukácsy Sándor: Történelmi handabanda Hanyatt-homlok
• Koltai Tamás: Tschikosch film Hosszú vágta
• Koltai Ágnes: Pesti Taigetosz
• Márton László: A Gumimegváltó E. T. (A Földönkívüli)
• Matos Lajos: A valószínűtlen lehetséges A tudományos-fantasztikus filmről
• Ágh Attila: Indiai történelem – kezdőknek Gandhi
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A maiak és Pasolini Mannheim

• Fáber András: Költő kamerával Jean Cocteau és a film
• N. N.: Jean Cocteau filmjei
• Deák Tamás: Álomfejtés Antonioni és Cocteau
• Karcsai Kulcsár István: Színes tintákról álmodott Emlékezés Ranódy Lászlóra
LÁTTUK MÉG
• Zsilka László: A zöld kabát
• Harmat György: Donald kacsa és a többiek
• Kapecz Zsuzsa: Gallipoli
• Varga András: Hé, élet!
• Peredi Ágnes: D. B. Cooper üldözése
• Csantavéri Júlia: Két fiú gitárral
• Ardai Zoltán: Bockerer
• Jakubovits Anna: A barátod akarok lenni
• Lalík Sándor: A matróz, a kozák és a hamiskártyás
• Greskovits Béla: Vabank
• Gáti Péter: Kína-szindróma
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Magyar Általános Szórakoztató
• Szilágyi János: Mondják a másokét Beszélgetések tévébemondókkal
KRÓNIKA
• N. N.: Szijj Miklós (1936–1983)
• N. N.: Fifilina József (1926–1983)
KÖNYV
• Lajta Gábor: A jövő népművészete

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Latin mozi: Mexikó

Vagyunk, akik vagyunk

Embervadászat

Nevelős Zoltán

A mexikói zsánerfilm ízig-vérig realista.

A Holtak hajnalát idéző nyitójelenetben egy lerobbant külsejű, középkorú férfi támolyog egy bevásárlóközpont folyosóin, aztán összeesik, és miután kihány valami sűrű fekete anyagot, meghal, hogy aztán a takarítók másodperceken belül eltüntessék a nyomait a vásárlók színe elől. Jorge Michel Grau bemutatkozó filmje azonban nem a zombi-metaforát fogalmazza újra a fogyasztói társadalomról, és nemcsak azért, mert szörnyei nem élőhalottak, hanem csak hétköznapi kannibálok.

A cselekmény az elhunyt családja körül bontakozik ki, fokozatosan tárva fel a néző előtt a titkot, hogy a családfő nélkül maradt anyának és a felnőttkor küszöbén álló két fiának és lányának sürgősen emberhúst kell szereznie, hogy életben maradhassanak. Az alaphelyzet fantasztikumán túl a horrorműfaj kellékei csak a filmidő második felében kapnak komolyabb szerepet, rövid, de annál véresebb jelenetekben. Ami a dráma javát kiteszi, az a családon belüli erőviszonyok alakulása: a domináns anya és a családfői szerepet félszegen felvállaló idősebbik fiú, Alfredo között. Alfredo fejlődéstörténete az élet passzív elviselésétől az embervadászat egyre elszántabb gyakorlásáig ível, a homoszexualitás felfedezésén át – első igazi önállóan megszerzett prédája ugyanis egy meleg szórakozóhelyen felszedett fiú. Mexikóváros csúfabbik arcát mutatja a főként éjszaka, lepukkant városrészekben forgatott külső felvételeken. Realista társadalomrajz párosul a horrordrámához, amelyben a család lakásában ketyegő órák tömege (az apa, amíg élt, órásként dolgozott) szimbolikusan is jelzi a végkifejlet elkerülhetetlen eljövetelét, az emberhúst ugyanis meg kell szerezni az anya által emlegetett, és pontosabban soha meg nem határozott rítus elvégzéséhez, ráadásul a rendőrség is nyomon van már utánuk, egy bosszúra éhes prostituáltcsapatról nem is beszélve.

Grau szellemes, eredeti módon nyúlt a horrortematikához, de filmje elsősorban a modern nagyvárosi társadalomban folyó könyörtelen létharc metaforájaként működik. Ahogy az öreg gyomrából vörösre lakkozott, női ujjat kiemelő kórboncnok mondja: „Az emberek egymást eszik ebben a városban”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/07 32-32. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10698