KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/december
• Létay Vera: Neobarokk Mennyei seregek
• Szilágyi Ákos: Morbiditás és burleszk Kutya éji dala
• Bársony Éva: „Tiszta és balek hittel...” Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Varga F. János: Királygyilkosság Marseille-ben Beszélgetés Bokor Péter új filmjéről
• Deák Tamás: Kései barátság Huszárik Zoltán megidézése
• Takács Ferenc: Egy válság anatómiája? Az új angol filmről
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Költészet és retorika Santiago Alvarez filmjeiről
• Simor András: A dokumentarista legyen újságíró Budapesti beszélgetés Santiago Alvarezzel
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Sanghajtól Brazíliáig Figueira da Foz
• N. N.: Madeirai dokumentumok Az első nemzetközi filmrendezőtalálkozó
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: A hentessegéd
• Harmat György: Riki-Tiki-Tévi
• Ardai Zoltán: Álomvilág
• Gáti Péter: Flór asszony és két férje
• Deli Bálint Attila: Hózuhatag
• Deli Bálint Attila: Klute
• Gáti Péter: Aranygyapjú
• Bikácsy Gergely: A wilkói kisasszonyok
• Szentistványi Rita: Telitalálat
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A néző a képernyőn
• Nemes Nagy Ágnes: A folyt. köv. varázsa Kórház a város szélén
• Macskássy Kati: A rajzos trükkfilm szabadsága Utóhang Az animáció története című tévésorozathoz
KÖNYV
• Veress József: Klasszikusok öröksége Új szovjet filmkönyvekről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Seriff az égből

Lajta Gábor

 

Hiányosságai – és nem erényei – révén válik gyerekfilmmé a Seriff az égből. Mondhatnám azt is, hogy gyermeteggé. Nem éri el még a Piedone-filmek színvonalát sem, mert nélkülözi azok tartalmi és stiláris egységét. A gyerekek azonban hálásak és talán jól mulatnak a látványosságokon, az ósdi filmtrükkökön, s a már szinte rajzfilmszerű verekedéseken. (Az egyik szereplő például mindig úgy csuklik össze, mint egy kilyukasztott gumitömlő.) Pedig jól indul a film. Imbolygó híradóstílusban fényképezett képek az UFO-k miatti hisztériáról. Megjelenik egy hatalmas „rémalak” – Bud Spencer – fényes méhészöltözékben: ő a „földöntúli” seriff. Valami gunyoros történetre készülünk a csodalátókról..., de akkor mit keres itt Bud Spencer a hatalmas ökleivel? S a megoldás is meglehetősen fantáziátlan: egy űrből jött kisfiút vesz pártfogásba, akit UFO-felderítők üldöznek. A „visszajáratás”és a „kockázás” jóvoltából megmozdulnak a tárgyak, az emberek pattognak előre-hátra.

Azt a filmet, amely nem adja legalább a valószerűség látszatát, nem vehetjük komolyan annyira, hogy beleéljük magunkat és izguljunk rajta. Maradna tehát a humor, de igazi konfliktushelyzet nélkül nincs igazi nevetés sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7338