KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/december
• Létay Vera: Neobarokk Mennyei seregek
• Szilágyi Ákos: Morbiditás és burleszk Kutya éji dala
• Bársony Éva: „Tiszta és balek hittel...” Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Varga F. János: Királygyilkosság Marseille-ben Beszélgetés Bokor Péter új filmjéről
• Deák Tamás: Kései barátság Huszárik Zoltán megidézése
• Takács Ferenc: Egy válság anatómiája? Az új angol filmről
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Költészet és retorika Santiago Alvarez filmjeiről
• Simor András: A dokumentarista legyen újságíró Budapesti beszélgetés Santiago Alvarezzel
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Sanghajtól Brazíliáig Figueira da Foz
• N. N.: Madeirai dokumentumok Az első nemzetközi filmrendezőtalálkozó
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: A hentessegéd
• Harmat György: Riki-Tiki-Tévi
• Ardai Zoltán: Álomvilág
• Gáti Péter: Flór asszony és két férje
• Deli Bálint Attila: Hózuhatag
• Deli Bálint Attila: Klute
• Gáti Péter: Aranygyapjú
• Bikácsy Gergely: A wilkói kisasszonyok
• Szentistványi Rita: Telitalálat
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A néző a képernyőn
• Nemes Nagy Ágnes: A folyt. köv. varázsa Kórház a város szélén
• Macskássy Kati: A rajzos trükkfilm szabadsága Utóhang Az animáció története című tévésorozathoz
KÖNYV
• Veress József: Klasszikusok öröksége Új szovjet filmkönyvekről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gumi-Tarzan

Magyar Judit

Aki kalandfilmet vár a Gumi-Tarzantól, fákon mászkáló, derék férfiakat és bűvölő, szőke angyalokat, az csalódni fog. De az is, aki valamilyen felfújható gumiállatra gondol, mellyel a vízben lehetne mókázni.

Hans Hansen és Sřren Kragh-Jakobsen filmje ugyanis komolyabb ennél. És nem hasonlít a mai gyerekfilmhez, pedig 1981-ben készült. Ivan, a film főhőse nem ügyes, mint többi gyerekhős társa. Nem kedves, mint azt a rutinos mozinéző várja. Ráadásul nem széparcú, nem szőke és nem göndörhajú. Nem köpi a bemondásokat, és nem szerel össze autókat. Még dörgölőzni sem képes. Repdeső szempilláival, soványságával, kinyúlt pulóverével, félszegségével inkább idegesítő. Sokan voltunk ilyenek gyerekkorunkban, akik az órákon a röpködő legyeket figyeltük, nem tanultunk meg hazudni és az arcunkra ügyelni. És sokan volnánk ma is ilyenek – ha vállalt magányunk nem idegesítene többé.

Ivánt sokszor veri a sors, mondhatni örökké – ezt kényszeredettséggel és valami belső tartással viseli. Köveket dobál a vízbe, és elképzeli, hogy holnaptól nem gúnyolják, nem bántják. Sőt. Egyszerre megtáltosodik, átrepül felettük, és a labdával ő talál a kosárba.

Az élet nem tünékeny fantázia reprodukciója, olykor mégis jóra fordul. A Gumi-Tarzanban például akad egy darukezelő, aki éppen olyan magányos, mint Ivan. És akár a Kisherceg, képes rá, hogy kapcsolatukat megépítve, nevelje őt. A darukezelő valahogy többet tud a fiúról, mint a tarzan-imádó kishivatalnok papa, vagy az örökös takarításmániában szenvedő, butácska mama. Akiknek nyilván egészen másféle elképzelésük volt az ő gyermekkori álmaikat valóra váltó utódról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/03 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6176