KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/december
• Létay Vera: Neobarokk Mennyei seregek
• Szilágyi Ákos: Morbiditás és burleszk Kutya éji dala
• Bársony Éva: „Tiszta és balek hittel...” Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Varga F. János: Királygyilkosság Marseille-ben Beszélgetés Bokor Péter új filmjéről
• Deák Tamás: Kései barátság Huszárik Zoltán megidézése
• Takács Ferenc: Egy válság anatómiája? Az új angol filmről
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Költészet és retorika Santiago Alvarez filmjeiről
• Simor András: A dokumentarista legyen újságíró Budapesti beszélgetés Santiago Alvarezzel
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Sanghajtól Brazíliáig Figueira da Foz
• N. N.: Madeirai dokumentumok Az első nemzetközi filmrendezőtalálkozó
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: A hentessegéd
• Harmat György: Riki-Tiki-Tévi
• Ardai Zoltán: Álomvilág
• Gáti Péter: Flór asszony és két férje
• Deli Bálint Attila: Hózuhatag
• Deli Bálint Attila: Klute
• Gáti Péter: Aranygyapjú
• Bikácsy Gergely: A wilkói kisasszonyok
• Szentistványi Rita: Telitalálat
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A néző a képernyőn
• Nemes Nagy Ágnes: A folyt. köv. varázsa Kórház a város szélén
• Macskássy Kati: A rajzos trükkfilm szabadsága Utóhang Az animáció története című tévésorozathoz
KÖNYV
• Veress József: Klasszikusok öröksége Új szovjet filmkönyvekről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Spionfióka

Zsenits Györgyi

 

A hullák száma alapján kezdetben azt hihetjük, hogy szabályos krimit látunk, néminemű giccs-beütéssel. Valaki irtja a közöspiaci pénzügyminisztereket, évezredünk utolsó esztendeiben, az Egyesült Európában. Hogy ki lehet a jeles államférfiak bősz fejvadásza, azt a „spionfiókának” kell kiderítenie; mely feladatának ő – némi arckormozódás árán – maradéktalanul eleget is tesz. Ennél többet pedig igazán nem várhatunk egy szívdöglesztően szép és lefegyverzően jómodorú bukott diáktól.

A parodisztikus elemekben bővelkedő krimi valamivel többet nyújt e kommersz műfaj kívánalmainál; viszont valamivel kevesebbet annál, hogysem valódi krimiparódiának tekinthessük. A rendező féktelen ötletrohamai és elképesztően szertelen ugrándozásai helyszínek, végletes jellemű szereplők és különböző korok technikatörténeti furcsaságai között néha már-már az abszurdba hajlítják a kémhistóriát. Ez a tobzódás teszi végül is valamelyest szórakoztatóvá a filmet. A XXI. század hajnalán egy várkastélyban aranycsinálásra berendezett alkimista boszorkánykonyha annyira blőd ötlet, hogy már nevethetünk is rajta. Egy évezred kriminalisztikai leleményeit másfél órában sűrítve megmutatni, manapság bizonnyal a filmes „bölcsek kövének” látszhat; az aranycsinálás művészetét mindamellett még tanulmányoznia kell a rendezőnek...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4202