KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/december
• Létay Vera: Neobarokk Mennyei seregek
• Szilágyi Ákos: Morbiditás és burleszk Kutya éji dala
• Bársony Éva: „Tiszta és balek hittel...” Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Varga F. János: Királygyilkosság Marseille-ben Beszélgetés Bokor Péter új filmjéről
• Deák Tamás: Kései barátság Huszárik Zoltán megidézése
• Takács Ferenc: Egy válság anatómiája? Az új angol filmről
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Költészet és retorika Santiago Alvarez filmjeiről
• Simor András: A dokumentarista legyen újságíró Budapesti beszélgetés Santiago Alvarezzel
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Sanghajtól Brazíliáig Figueira da Foz
• N. N.: Madeirai dokumentumok Az első nemzetközi filmrendezőtalálkozó
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: A hentessegéd
• Harmat György: Riki-Tiki-Tévi
• Ardai Zoltán: Álomvilág
• Gáti Péter: Flór asszony és két férje
• Deli Bálint Attila: Hózuhatag
• Deli Bálint Attila: Klute
• Gáti Péter: Aranygyapjú
• Bikácsy Gergely: A wilkói kisasszonyok
• Szentistványi Rita: Telitalálat
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A néző a képernyőn
• Nemes Nagy Ágnes: A folyt. köv. varázsa Kórház a város szélén
• Macskássy Kati: A rajzos trükkfilm szabadsága Utóhang Az animáció története című tévésorozathoz
KÖNYV
• Veress József: Klasszikusok öröksége Új szovjet filmkönyvekről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pinokkió

Varró Attila

 

Mint gimnáziumi tanárainktól megtanulhattuk, a klasszikus gyermekmesék java eredetileg vitriolos társadalom-szatírának vagy mizantróp vádiratnak készült. Esetleg egyszerre mindkettőnek. De elég néhány emberöltő, hogy üzenetük elveszítse aktualitását: számtalan, furcsa figurákkal benépesített színes homlokzat marad csak belőlük, amelyek a múlt századok elefántcsont-tornyai helyett polgári gyermekszobák falait díszítik. A szerencsésebbek gazdag szimbólumrendszerét esetleg újrahasznosítja a (poszt)modern bábfilm-művészet (Alice, Hüvelyk Matyi), de a többi hős reménytelenül megragad a képeskönyvek, Disney-adaptációk és mesetapéták rózsaszín birodalmában.

Steve Barron, a tini nindzsa teknőcei által filmrendezővé avatott klip-készítő, és a hajdani Muppet-show-k emlékeiből élő Jim Henson Bábműhely nem tartozik az irodalombarátok táborába: Carlo Collodi anarchista marionett-bábuját még romantikusabbra formálták, mint amilyen 1940-ben Walt. Pinokkiójuk viszonzatlan szerelem gyümölcse, könnyes szemű kedvenc, aki merő jóindulatból követi el ártatlan csínyeit. Száműzve lett a commedia dell’arte kegyetlen szelleme, csak a regény legelengedhetetlenebb motívumai kaptak kegyelmet. Nem csoda, hogy a szerző jogos bosszúvágytól fűtve személyesen is felbukkan a főgonosz Lorenzini alakjában (ez Collodi eredeti neve), és megkísérli elégetni, átváltoztatni, egészben lenyelni elfajzott utódját. Kudarca könnyen megjósolható, akár az egész filmé.

Mert hiába az ügyes angol kompjuter-animáció, a német tőke, a remek spanyol operatőr, a látványos cseh színhelyek, az olasz dallamok és francia krémesek: a mai gyermekközönség (rém)álmaiban megelevenedő bábukat keményebb fából faragták. A 90-es évek Pinokkiója nem ilyen szentimentális fajankó: céltudatos karrierista, aki aranyait a Csodák Mezeje helyett inkább tőzsdén kamatoztatja, pénzért vesz diplomát és rendszeresen jár orr-plasztikára. Ráérő idejében pedig - ahogy ezt a friss Pinokkió bosszújában teszi - baltát ragad, vérengző sorstársa, Chucky nyomába lépve. Barron Euro-Pinokkiója dicséretes, de hamvába holt próbálkozás, korhadt anakronizmus: a jelen az Amerikai Pinocchio.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3874