KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/december
• Létay Vera: Neobarokk Mennyei seregek
• Szilágyi Ákos: Morbiditás és burleszk Kutya éji dala
• Bársony Éva: „Tiszta és balek hittel...” Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Varga F. János: Királygyilkosság Marseille-ben Beszélgetés Bokor Péter új filmjéről
• Deák Tamás: Kései barátság Huszárik Zoltán megidézése
• Takács Ferenc: Egy válság anatómiája? Az új angol filmről
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Költészet és retorika Santiago Alvarez filmjeiről
• Simor András: A dokumentarista legyen újságíró Budapesti beszélgetés Santiago Alvarezzel
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Sanghajtól Brazíliáig Figueira da Foz
• N. N.: Madeirai dokumentumok Az első nemzetközi filmrendezőtalálkozó
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: A hentessegéd
• Harmat György: Riki-Tiki-Tévi
• Ardai Zoltán: Álomvilág
• Gáti Péter: Flór asszony és két férje
• Deli Bálint Attila: Hózuhatag
• Deli Bálint Attila: Klute
• Gáti Péter: Aranygyapjú
• Bikácsy Gergely: A wilkói kisasszonyok
• Szentistványi Rita: Telitalálat
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A néző a képernyőn
• Nemes Nagy Ágnes: A folyt. köv. varázsa Kórház a város szélén
• Macskássy Kati: A rajzos trükkfilm szabadsága Utóhang Az animáció története című tévésorozathoz
KÖNYV
• Veress József: Klasszikusok öröksége Új szovjet filmkönyvekről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A sötétség leple

Pápai Zsolt

 

A horror-műfaj évtizede kezdődött sokadvirágzása a sikerültebb filmek mellett érthetően tömegével termeli ki a fércműveket is, amiket a közönség borzongás iránti megnövekedett étvágya gyakran egészen a multiplexekig terel. A sötétség leple is ide, a zsáner hervadtabb darabjai közé tartozik. A sztori az 1800-as évek elején kezdődik, amikor Darkness Falls városában meggyanúsítanak egy magányos öregasszonyt azzal, hogy megölt két gyermeket. Nemsokára felakasztják az ártatlan nőt, mire ő bosszút esküszik, és rendszeresen visszatér a túlvilágról, hogy szörnyű merényletekre vetemedjék. Ám végül – immár napjainkban járunk – emberére talál.

Ha a nyitóképpel máris egyértelművé lett silány színvonal szülte sokkon átesett a néző, hozzáláthat a megidézett mítoszok felkutatásához, amelyekből akad bőven, bújtatottan és meglehetőst primitív formában egyebek között előkerül például Perszeusz esete a Gorgókkal vagy Lót feleségének története. Más, akár szellemi, akár pszichés izgalmat azonban nem tartogat az opusz. Színészeihez és stábjának néhány tagjához hasonlóan Jonathan Liebesman rendező is e mozival debütált, nem csoda hát, hogy műve szaglik az amatőrizmustól – legyen a látvány helyenként mégoly professzionálisan kivitelezett is. A produkció legfőbb tétje Liebesman számára az, hogy miképpen verekedje át magát a Psycho-, Halloween- és Sikoly-allúziók erdején, erőfeszítéseinek kudarca azonban könnyűszerrel előre megjósolható, így izgulni sem lehet rajta. A híg transzcendentális körítés, a színészvezetés jellegtelensége vagy a cselekmény közhelyparádéja viszont valóban félelmetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2346