KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Lengyel filmhét
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Vicsorgó Arany Oroszlánok Velence
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Az egyensúly keresése Magánélet

• Spiró György: A befejezetlen dráma Nyikita Mihalkov filmjei a televízióban
• Báron György: A „speciális visszaesés” Könnyű testi sértés
• Koltai Tamás: Megérkezett a revizor? Délibábok országa
• Kovács István: Történelmi misztériumjáték Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Fábri Zoltán: Emlékezés Nádasdy László (1929–1983)
• Nemes Nagy Ágnes: Lovag-ábránd Excalibur
• Fogarassy Miklós: Utazások egy katonai szükségállapot mélyére Az út
• Barna Imre: Az utolsó t... Az utolsó tangó Párizsban
• Gyárfás Endre: Bölénynyúzók A vadnyugat népköltészete és a westernfilm
LÁTTUK MÉG
• Székely András: Az idő urai
• Koltai Ágnes: Portrék korhű keretben
• Takács Ferenc: A francia hadnagy szeretője
• Kapecz Zsuzsa: Rita asszony menyasszony
• Deli Bálint Attila: Az álarcos lovas legendája
• Zoltán Katalin: Röpke éjszaka
• Greskovits Béla: Csillaghullás
VIDEÓ
• Mihály Éva: Képmagnózgatásaink... Kerekasztal-beszélgetés a videó kulturális felhasználásáról
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Kis magyar lexikonográfia

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szavanna fia

Bérczes László

 

Iza Muhamed kedves arcú, jelentéktelen tizenéves fiú. Valószínűleg francia. „Mai fiatal”, bizonyára kocsival jár iskolába, délutánonként vihogó csajokat kocsikáztat, esténként a diszkóban lötyög. Ezt képzeljük róla az első pillanatban. Csakhogy a moziban minden másként van. Iza most egy törzsi sátorban fekszik, a falon barlangrajzok kiakasztva, körös-körül vörösre mázolt néger arcok, sőt a fiút is éppen most festik le, hogy alkalmas legyen a próbára. Mert ha kiállja a próbát, megkapja az utsi törzs „tagsági igazolványát.” Talán még szülei sem értenék – mi nézők mindenesetre nem értjük –, hogy kerül ez a fiú Afrikába, a dzsungelbe. Mérgezett hegyű nyílvesszőit rendezgeti, testén még véresen gőzölgő leopárdbőr. Az imént győzte le az állatot. Igaz, az első dobást elvétette, de csak azért, hogy utána testi erővel kerekedhessen a vérengző fenevad fölé. „És még ez a gyerek van felmentve tornából!” – mondaná most háborogva apja, ha látná ezen ifjú hőst. De hiába minden hőstett. Talán még Josef K. is hamarább megkapná a tagsági igazolványt a Hivataltól, mint egy fehérbőrűnek született harcos az utsik háborúságot kedvelő gonosz törzsétől. Sebaj, így kerülhet Iza a békés egymás mellett élést hirdető dinek táborába, és Pao, az „öreg elefánt” társaságában számtalan életbölcsességgel gazdagodhat – ő is, mi is. „Fehérek és feketék között egyetlen különbség van: a bőrük színe” – mondja ez a néger filozófus-törzsfőnök. És mi Izával rábólintunk.

Pao azt hiszi, hogy varázsfüveire és a csujogatós törzsi táncokra sebesült pártfogoltjának van szüksége. Pedig a festett pofák, tamtam, skanzen-tüzestánc a filmeseknek kellettek. A gyerek és a kutya mellett talán a fekete egzotikum a legbiztosabb sikerforrás.

Izának még egy lépés hiányzik ahhoz, hogy mindent megtudjon. Aztán lemoshatja a festéket, párizsi szobájában leterítheti a leopárdbőrt, felöltheti dögös cuccait, és mehet a dizsibe. Találkoznia kell a fehérekkel, meg kell ismernie a civilizáció csodáit – kanalat, tányért, ágyat, nadrágot... – és látnia kell, hogy a fehér szín sem fenékig tejfel. – Úgy látszik, a fehérek is ölik egymást – állapítja meg ez a mindentudó popharcos. És mi rábólintunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/07 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6075