KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Lengyel filmhét
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Vicsorgó Arany Oroszlánok Velence
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Az egyensúly keresése Magánélet

• Spiró György: A befejezetlen dráma Nyikita Mihalkov filmjei a televízióban
• Báron György: A „speciális visszaesés” Könnyű testi sértés
• Koltai Tamás: Megérkezett a revizor? Délibábok országa
• Kovács István: Történelmi misztériumjáték Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Fábri Zoltán: Emlékezés Nádasdy László (1929–1983)
• Nemes Nagy Ágnes: Lovag-ábránd Excalibur
• Fogarassy Miklós: Utazások egy katonai szükségállapot mélyére Az út
• Barna Imre: Az utolsó t... Az utolsó tangó Párizsban
• Gyárfás Endre: Bölénynyúzók A vadnyugat népköltészete és a westernfilm
LÁTTUK MÉG
• Székely András: Az idő urai
• Koltai Ágnes: Portrék korhű keretben
• Takács Ferenc: A francia hadnagy szeretője
• Kapecz Zsuzsa: Rita asszony menyasszony
• Deli Bálint Attila: Az álarcos lovas legendája
• Zoltán Katalin: Röpke éjszaka
• Greskovits Béla: Csillaghullás
VIDEÓ
• Mihály Éva: Képmagnózgatásaink... Kerekasztal-beszélgetés a videó kulturális felhasználásáról
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Kis magyar lexikonográfia

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A rekord

Gáti Péter

 

Rekordot dönteni, a világon a legjobbnak lenni valamiben – tiszteletre méltó célkitűzés. A csúcsteljesítmények iránti olt-hatatlan vágy majd mindany-nyiunkban ott munkál. A mérhető teljesítmények hagyományos területe, a sport, azonban nem mindenkinek megfelelő terep képességei és tehetsége kibontakoztatásához. A vágy, hogy a figyelem középpontjába kerüljünk, a másiknál mindenáron különbek legyünk – értelmes célok hiányában – sokszor meghökkentő kifejezési formákban ölt testet.

Daniel Helfer filmjének hősei is joggal szerepelhetnének a különös világrekordokat számon tartó annalesekben. A két fiatalember műsoros videókazetták kalózkópiáit árulja üzletében. Míg szállítójuk le nem bukik. Az anyagi csődtől csak egy eredeti ötlet mentheti meg őket. A távtévézés ugyan ostoba és oktalan produkció, a tömegeket hatalmában tartó „légszomj” (és a tévékultusz) mégis sikert ígér.

A rendező sajnos megelégedett annyival, hogy bemutassa az egyszerre abszurd és tragikusan felesleges vállalkozás gyötrelmes stációit. Így a közel 240 órát – egészen az eszméletvesztésig – a képernyő előtt töltő fiatalember groteszk „világcsúcsa”, ez az akarat diadalának kikiáltott cirkuszi attrakció csak elborzasztó különcség lehet a néző szemében. A céltalanságból, feleslegességből ilyesfajta pótcselekvéssel kitörni próbáló személyiség drámájának bemutatása – mint valódi művészi feladat – beváltatlan ígéret marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4938