KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Lengyel filmhét
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Vicsorgó Arany Oroszlánok Velence
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Az egyensúly keresése Magánélet

• Spiró György: A befejezetlen dráma Nyikita Mihalkov filmjei a televízióban
• Báron György: A „speciális visszaesés” Könnyű testi sértés
• Koltai Tamás: Megérkezett a revizor? Délibábok országa
• Kovács István: Történelmi misztériumjáték Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Fábri Zoltán: Emlékezés Nádasdy László (1929–1983)
• Nemes Nagy Ágnes: Lovag-ábránd Excalibur
• Fogarassy Miklós: Utazások egy katonai szükségállapot mélyére Az út
• Barna Imre: Az utolsó t... Az utolsó tangó Párizsban
• Gyárfás Endre: Bölénynyúzók A vadnyugat népköltészete és a westernfilm
LÁTTUK MÉG
• Székely András: Az idő urai
• Koltai Ágnes: Portrék korhű keretben
• Takács Ferenc: A francia hadnagy szeretője
• Kapecz Zsuzsa: Rita asszony menyasszony
• Deli Bálint Attila: Az álarcos lovas legendája
• Zoltán Katalin: Röpke éjszaka
• Greskovits Béla: Csillaghullás
VIDEÓ
• Mihály Éva: Képmagnózgatásaink... Kerekasztal-beszélgetés a videó kulturális felhasználásáról
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Kis magyar lexikonográfia

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Függőkertek

Tamás Amaryllis

Méltán többszörös fesztiváldíjas spanyol film (San Sebastian, Madrid, Taormina –1993.) egy naivan jóindulatú szabómesterről. Akit egy valóságos mesterboszorkány, Toro (egyben mulatótulajdonos és biliárdzsonglőr), valamint holdudvarában kóválygó beosztottjai előbb láthatatlanul finom, később brutálisan megjelenített praktikákkal juttatnak el ama bizonyos keresztútig. Oda, ahol még egy földreszállt angyalt is megkísérthetnek az ártó hatalmak, a rontás igézete. Templomdomb helyett e mulatóban dombérozik a földi ördög, ujjvédő tokjában kígyókő, varázserejű amulett helyett gyilkos szikét rejtegetve. A dél-amerikai Hannibál tanár úrba oltott együgyű szabómestert megbűvöli a sátánlény érzékien szép menyasszonya. A kapcafőzés, nyomfelszedés boszorkányos praktikáit szakmája kellékei helyettesítik, a gombos- és a varrótűk a szerelmi babonák archaikus eszközei.

Ősi hiedelem szerint ha a boszorkánytanítvány félelem nélkül átél hét éjszakát a bűvös-bájos, gonoszjáró napokon – vagy legalábbis félelmet nem mutat –, maga is boszorkánnyá válik. A film gyilkos poénja tisztatekintetű főhősünk színe-változása felől nem sok kétséget hagy.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=410