KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/október
• Zalán Vince: Történelmi ingajárat Együttélés
• Koltai Tamás: Falusi Siegmund és Sieglinde
• Hegedűs Zoltán: Vektoranalízis Krzysztof Zanussi filmjei
• Kovács István: A létezés harmóniájáért Krzysztof Zanussi
• N. N.: Krzysztof Zanussi filmjei
• Feuer Márta: A halál tartósít, az élet elemészt Gaál István – készülő operafilmjéről
• Zsugán István: Brácsaversenyek, nem pop-slágerek Beszélgetés Maár Gyulával
• Greskovits Béla: Meghasonlott humánum Ólomidő
• N. N.: Eseménynaptár Ólomidő
• Zoltai Dénes: Vadonlakók operamániája, fényben és ellenfényben Fitzcarraldo
• András László: Egy világtörténelmi erkölcsbotrány Eltűntnek nyilvánítva
• Szilágyi Ákos: A fonák tudat meséi Panelsztori
• Fáber András: Színházi jelenetek háborús időben Az utolsó metró
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Észak dél mellett Taormina
• Zsugán István: Új szerzők, fiatal nemzetek Locarno

• Bódy Gábor: A fantom elment – a fantom visszatér Luis Buñuel
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Borsalino
• Lajta Gábor: Anna és a vámpír
• Harmat György: A két rodeós
• Varga András: Kémek a lokálban Őrült nők ketrece II.
• Kapecz Zsuzsa: A repülő szélmalom
• Soós Péter: A szép ismeretlen
• Harmat György: Hüvelyk Panna
• Kapecz Zsuzsa: A Szervezet
• Greskovits Béla: Prof. Kuruzsló
• Varga András: A tagrifti csata
• Zsilka László: Csak egyszer szeretünk
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: Hatvanhat – tizenhatodszor Beszélgetés Bán Jánossal
• Koltai Ágnes: Kísérlet a túlélésre A Fiatal Művészek Stúdiójáról
TÉVÉMOZI
• Hegedűs Zoltán: Egy halálraítélt megszökött
• Bikácsy Gergely: Jeanne d’Arc

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Utolsó élet az univerzumban

Nevelős Zoltán

 

„Fiú és lány találkoznak”, „az ellentétek vonzzák egymást” – örökké működőképes alaptörvények a filmben éppúgy, mint az irodalomban, no és az életben. Itt egy öngyilkos hajlamú, tisztaság- és rendmániás könyvtáros és egy élettel teli, rendetlen és kaotikus fiatal nő találnak egymásra egy tragikus kimenetelű baleset szemtanúiként a bangkoki éjszakában. A két főszereplő nemcsak jellemét, de helyzetét tekintve is tükörképe egymásnak, még a halott testvér is stimmel. A férfi japán, és otthontalanul lézeng munkahelyén, de még saját, könyvraktárra emlékeztető lakásában is; a nő lepusztult családi villában lakik, és Japánba készül jobb életet remélve. Az ellentétek és hasonlóságok megmagyarázhatatlan módon rántják őket egymás mellé – és csak ekkor, a film első félórája után tűnik fel a vásznon a cím: Utolsó élet az univerzumban.

A szexmentes, inkább lelki egymásba kapaszkodást jelentő együttlakás a lány romos házában mindkettejük számára az élet rendeződését jelenti, ezt egy digitális trükkökre épülő, játékos képsorban szépen ábrázolja a rendező, míg a lányt alakító színésznő lecserélése egy jelenet erejéig halott húgára (akit a színésznő való életbeli húga alakít) és a japán férfi hátát teljesen betakaró tetoválás felvillantása sötét fejleményeket sejtetnek. Kinek sötétebb a múltja, és lesz-e közös jövőjük, vagy jövőjük egyáltalán? A jakuza küldöttsége mindenesetre tiszteletét teszi (vezérüket a japán kultrendező, Miike Takashi alakítja). Az öt évvel ezelőtt Ruang Talok ’69 című hazai kasszasikerével világszerte fesztiválokon is befutott Pen-Ek Ratanaruang ügyesen egyensúlyoz a sorsdráma és a romantikus komédia stílushatárán egy már-már burleszkszerű leszámolásjeleneten keresztül egészen a finoman felvezetett hepiendig; a mindvégig játékos hangvételben pedig remek munkatársra talált az ismét gyönyörű képeket fényképező Christopher Doyle-ban, Wong Kar-wai állandó munkatársában.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4826