KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/október
• Zalán Vince: Történelmi ingajárat Együttélés
• Koltai Tamás: Falusi Siegmund és Sieglinde
• Hegedűs Zoltán: Vektoranalízis Krzysztof Zanussi filmjei
• Kovács István: A létezés harmóniájáért Krzysztof Zanussi
• N. N.: Krzysztof Zanussi filmjei
• Feuer Márta: A halál tartósít, az élet elemészt Gaál István – készülő operafilmjéről
• Zsugán István: Brácsaversenyek, nem pop-slágerek Beszélgetés Maár Gyulával
• Greskovits Béla: Meghasonlott humánum Ólomidő
• N. N.: Eseménynaptár Ólomidő
• Zoltai Dénes: Vadonlakók operamániája, fényben és ellenfényben Fitzcarraldo
• András László: Egy világtörténelmi erkölcsbotrány Eltűntnek nyilvánítva
• Szilágyi Ákos: A fonák tudat meséi Panelsztori
• Fáber András: Színházi jelenetek háborús időben Az utolsó metró
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Észak dél mellett Taormina
• Zsugán István: Új szerzők, fiatal nemzetek Locarno

• Bódy Gábor: A fantom elment – a fantom visszatér Luis Buñuel
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Borsalino
• Lajta Gábor: Anna és a vámpír
• Harmat György: A két rodeós
• Varga András: Kémek a lokálban Őrült nők ketrece II.
• Kapecz Zsuzsa: A repülő szélmalom
• Soós Péter: A szép ismeretlen
• Harmat György: Hüvelyk Panna
• Kapecz Zsuzsa: A Szervezet
• Greskovits Béla: Prof. Kuruzsló
• Varga András: A tagrifti csata
• Zsilka László: Csak egyszer szeretünk
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: Hatvanhat – tizenhatodszor Beszélgetés Bán Jánossal
• Koltai Ágnes: Kísérlet a túlélésre A Fiatal Művészek Stúdiójáról
TÉVÉMOZI
• Hegedűs Zoltán: Egy halálraítélt megszökött
• Bikácsy Gergely: Jeanne d’Arc

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Könyörtelenek

Tosoki Gyula

 

Bátorságra vall egy kortárs rendező részéről, ha olyan, neves alkotók által korábban már többször és alaposan kitárgyalt témához nyúl, mint az egész világot modellező diákkollégiumban tomboló erőszak vizsgálata, azonban – a svéd Könyörtelenek ezt mutatja – művészi értelemben akár kifizetődő is lehet a vállalkozás. A Könyörtelenek eredeti címe (Gonosz) nyilván A Legyek Urára utal, a film azonban inkább a bő három évtizede született nevezetesebb kóterdrámákkal rokon. Részben Volker Schlöndorff Az ifjú Törlessére emlékeztet, hiszen itt is a diákok terrorja áll a középpontban, részben Lindsay Anderson If…-jét idézi, ugyanis az intézményesült erőszakról szól.

Mikael Hafström rendező jó érzékkel csúsztatja egymásra a Törless és az If… alapkoncepcióját, amikor az oktatók részéről hallgatólagosan elfogadott diákterror mechanizmusait vizsgálja. A rendező leleménye továbbá, hogy míg a történetvezetéssel és a formanyelvi megoldásokkal egyaránt adózik napjaink retródivatjának, nem elégszik meg a számára mintaként szolgáló művek újrafelmondásával, hanem markáns karaktereket teremtve, atmoszférikus környezetrajzzal operálva és sajátos, sokszor igen bizarr szituációkat felvázolva beszéli el a sztorit. Amely, mi tagadás, korántsem rendhagyó. Eriket, a nehéz természetű kamaszt katatón agresszivitása miatt kicsapják a gimnáziumból, de kap egy újabb esélyt a külvilágtól elzárt elitiskolában. Itt azonban nem oldódnak meg a problémái, egykori főkutyából alkutyává lecsúszva hosszú önfegyelem-tréning vár rá a fizikai és pszichikai agresszió fojtogató légkörében.

A Könyörtelenek csaknem végig következetesen építkezik, bár a mérlegen ront a cselekménybe kevéssé szervesülő, a masszív társadalomkritikai tónust tompító végkifejlet. Hősével, Erikkel szemben Hafström direktor mintha szemernyit hajlana a kompromisszumos megoldásokra: kérdés, hogy a jog és a törvény diadalát zengő, igaz, a hurráoptimizmustól azért távol álló befejezést valóban a rendező jogállamiságba vetett szilárd hite, avagy valami más, például a nézettség növelését célzó szándék indokolta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2403