KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/október
• Zalán Vince: Történelmi ingajárat Együttélés
• Koltai Tamás: Falusi Siegmund és Sieglinde
• Hegedűs Zoltán: Vektoranalízis Krzysztof Zanussi filmjei
• Kovács István: A létezés harmóniájáért Krzysztof Zanussi
• N. N.: Krzysztof Zanussi filmjei
• Feuer Márta: A halál tartósít, az élet elemészt Gaál István – készülő operafilmjéről
• Zsugán István: Brácsaversenyek, nem pop-slágerek Beszélgetés Maár Gyulával
• Greskovits Béla: Meghasonlott humánum Ólomidő
• N. N.: Eseménynaptár Ólomidő
• Zoltai Dénes: Vadonlakók operamániája, fényben és ellenfényben Fitzcarraldo
• András László: Egy világtörténelmi erkölcsbotrány Eltűntnek nyilvánítva
• Szilágyi Ákos: A fonák tudat meséi Panelsztori
• Fáber András: Színházi jelenetek háborús időben Az utolsó metró
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Észak dél mellett Taormina
• Zsugán István: Új szerzők, fiatal nemzetek Locarno

• Bódy Gábor: A fantom elment – a fantom visszatér Luis Buñuel
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Borsalino
• Lajta Gábor: Anna és a vámpír
• Harmat György: A két rodeós
• Varga András: Kémek a lokálban Őrült nők ketrece II.
• Kapecz Zsuzsa: A repülő szélmalom
• Soós Péter: A szép ismeretlen
• Harmat György: Hüvelyk Panna
• Kapecz Zsuzsa: A Szervezet
• Greskovits Béla: Prof. Kuruzsló
• Varga András: A tagrifti csata
• Zsilka László: Csak egyszer szeretünk
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: Hatvanhat – tizenhatodszor Beszélgetés Bán Jánossal
• Koltai Ágnes: Kísérlet a túlélésre A Fiatal Művészek Stúdiójáról
TÉVÉMOZI
• Hegedűs Zoltán: Egy halálraítélt megszökött
• Bikácsy Gergely: Jeanne d’Arc

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A felejtés bére

Pápai Zsolt

Philip K. Dicket, a posztmodern sci-fi-irodalom zsenijét egész életében foglalkoztatta az a kérdés, hogy miként lehetséges letéríteni a történelmet haladási irányáról, azaz realizálható-e a jelenben az emberiség múlt- és jövőbeli sorsának felülírása. Dick efféle – elsősorban ontológiai irányultságú – kérdések iránti vonzalma újabban egyre gyakrabban találkozik Hollywoodnak a világ elveszejtésére szövetkezett erők, illetve az azokat pacifikáló hősfigurák iránti érdeklődésével, nem véletlen hát, hogy az immáron több mint húsz éve halott, és életében példátlanul sikertelen író mostanában az Álomgyár egyik kurrens szerzője, akinek műveit elsővonalbeli rendezők kísérlik meg adaptálni.

Legutóbb Spielberg csupaszította le egyszerű thrillerré Dick egyik rétegzettebb írását (Különvélemény), most John Woo próbálkozik hasonlóval. A felejtés bérének története több korábbi Dick-adaptációra is emlékeztet, Az emlékmást idézi a protagonista memóriájának törlésével beizzó alapkonfliktus, a Különvéleményt pedig az előre elrendeltetett jövő újraépítésének problematikája. Michael Jennings komputerzsenit multik szerződtetik szupertitkos munkákra, melyek elvégzése után törlik emlékeit, hogy ne adhassa ki a cégtitkokat. Soha nem is vizsgálódik az egyes feladatokhoz kötődő emlékei után, azonban amikor élete egyik zsíros megbízatást követően különös tényekkel szembesül, nekilát a rendelkezésre álló kevéske mozaikból rekonstruálni múltját, és e művelet közben a világ létét veszélyeztető szörnyű konspirációra bukkan.

A felejtés bérének alkotói csupán egy izgalmas és fordulatos történetet kívántak elmondani, így a filmnek nem sok köze van Dickhez, ahogy a rendező, John Woo korábbi munkáihoz sem: a direktor igyekezett minimumra szorítani a nevével összenőtt műfaj, a heroic bloodshed leleményeinek alkalmazását: néhány mexikói felállás, egy-két apró trükk az amúgy konvencionálisra hangszerelt akciójelenetek közben, ez bizony nem sok. Woo – aki mellesleg producerként is jegyzi a filmet – belátta, hogy az általa feltalált műfajnak befellegzett, és beállt a tisztes hollywoodi iparosok közé. Kérdés, hogy jól döntött-e, még akkor is, ha közöttük nincs nála kiválóbb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1846