KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/október
• Zalán Vince: Történelmi ingajárat Együttélés
• Koltai Tamás: Falusi Siegmund és Sieglinde
• Hegedűs Zoltán: Vektoranalízis Krzysztof Zanussi filmjei
• Kovács István: A létezés harmóniájáért Krzysztof Zanussi
• N. N.: Krzysztof Zanussi filmjei
• Feuer Márta: A halál tartósít, az élet elemészt Gaál István – készülő operafilmjéről
• Zsugán István: Brácsaversenyek, nem pop-slágerek Beszélgetés Maár Gyulával
• Greskovits Béla: Meghasonlott humánum Ólomidő
• N. N.: Eseménynaptár Ólomidő
• Zoltai Dénes: Vadonlakók operamániája, fényben és ellenfényben Fitzcarraldo
• András László: Egy világtörténelmi erkölcsbotrány Eltűntnek nyilvánítva
• Szilágyi Ákos: A fonák tudat meséi Panelsztori
• Fáber András: Színházi jelenetek háborús időben Az utolsó metró
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Észak dél mellett Taormina
• Zsugán István: Új szerzők, fiatal nemzetek Locarno

• Bódy Gábor: A fantom elment – a fantom visszatér Luis Buñuel
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Borsalino
• Lajta Gábor: Anna és a vámpír
• Harmat György: A két rodeós
• Varga András: Kémek a lokálban Őrült nők ketrece II.
• Kapecz Zsuzsa: A repülő szélmalom
• Soós Péter: A szép ismeretlen
• Harmat György: Hüvelyk Panna
• Kapecz Zsuzsa: A Szervezet
• Greskovits Béla: Prof. Kuruzsló
• Varga András: A tagrifti csata
• Zsilka László: Csak egyszer szeretünk
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: Hatvanhat – tizenhatodszor Beszélgetés Bán Jánossal
• Koltai Ágnes: Kísérlet a túlélésre A Fiatal Művészek Stúdiójáról
TÉVÉMOZI
• Hegedűs Zoltán: Egy halálraítélt megszökött
• Bikácsy Gergely: Jeanne d’Arc

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Üveg

Huber Zoltán

Glass – amerikai, 2019. Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Mike Gioulakis. Zene: West Dylan Thordson. Szereplők: James McAvoy (Kevin), Bruce Willis (Dunn), Samuel L. Jackson (Price), Sarah Paulson (Staple), Anya Taylor-Joy (Casey), Spencer Treat Clark (Joseph). Gyártó: Blumhouse Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 128 perc.

 

Legutóbb már az is váratlan fordulatnak számított, hogy M. Night Shyamalan szűk másfél évtized után újra izgalmas filmet készített. A Széttörve a szerzői életmű legszebb pillanatait idézve nemcsak a főszereplő identitását zúzta apró darabokra, de a meghökkentő lezárással is sikerült nagyot dobnia. A plot twist ezredfordulós királya az utolsó jelenettel megint a sztori kereteit értelmezte át, a narratív trükk mégsem hatott öncélú, olcsó mutatványként. A személyiségváltós pszichothriller a Sebezhetetlen képregényfilmes világába helyezve nemcsak érdekes műfaji gellert kapott, de a képlékeny énkép kérdését is új fénytörésbe helyezte. Shyamalan ráadásul produceri szempontból is ügyeset húzott. A korábbi ötletek leporolásával a sikeres alapokon nyugvó folytatás lehetősége mellett az író-rendező a tomboló szuperhős-mániára is könnyedén rácsatlakozhatott.

Nem is csoda, hogy az előzményfilmek jogait birtokló rivális stúdiók elhúzódó viták nélkül rábólintottak a vonzó keresztezésre. Egy saját bejáratú szuperhősös univerzum ma mindennél értékesebb, Shyamalan portékája így kellően vonzónak tűnhetett. A reménykeltő előzmények után a trilógiává bővült kisrealista szuperhős-eposz zárása mégsem tud felnőni a magasabb elvárásokhoz. Shyamalan mintha maga is megrettenne a birtokában lévő potenciáltól, a szárnyaló ambíciók ellenére sem igazán tud mit kezdeni a figuráival. Hiába tereli őket egy fedél alá és szab három napos mesebeli határidőt, az újrázott eredettörténet bántóan túlbeszélt és következetlen. Shyamalan mindenáron a szuperhős-jelenségről szeretett volna valami feltűnően érvényeset és aktuálisat mondani. Azonban a szerző karakter-központú, végig földközelben tartott megközelítése még úgy is becsülendő, ha a napfényre tartó metahősei végül a bevett közhelyek és vulgáresztétikai eszmefuttatások kaotikus alagsori folyosóin ragadnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13994