KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/október
• Zalán Vince: Történelmi ingajárat Együttélés
• Koltai Tamás: Falusi Siegmund és Sieglinde
• Hegedűs Zoltán: Vektoranalízis Krzysztof Zanussi filmjei
• Kovács István: A létezés harmóniájáért Krzysztof Zanussi
• N. N.: Krzysztof Zanussi filmjei
• Feuer Márta: A halál tartósít, az élet elemészt Gaál István – készülő operafilmjéről
• Zsugán István: Brácsaversenyek, nem pop-slágerek Beszélgetés Maár Gyulával
• Greskovits Béla: Meghasonlott humánum Ólomidő
• N. N.: Eseménynaptár Ólomidő
• Zoltai Dénes: Vadonlakók operamániája, fényben és ellenfényben Fitzcarraldo
• András László: Egy világtörténelmi erkölcsbotrány Eltűntnek nyilvánítva
• Szilágyi Ákos: A fonák tudat meséi Panelsztori
• Fáber András: Színházi jelenetek háborús időben Az utolsó metró
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Észak dél mellett Taormina
• Zsugán István: Új szerzők, fiatal nemzetek Locarno

• Bódy Gábor: A fantom elment – a fantom visszatér Luis Buñuel
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Borsalino
• Lajta Gábor: Anna és a vámpír
• Harmat György: A két rodeós
• Varga András: Kémek a lokálban Őrült nők ketrece II.
• Kapecz Zsuzsa: A repülő szélmalom
• Soós Péter: A szép ismeretlen
• Harmat György: Hüvelyk Panna
• Kapecz Zsuzsa: A Szervezet
• Greskovits Béla: Prof. Kuruzsló
• Varga András: A tagrifti csata
• Zsilka László: Csak egyszer szeretünk
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: Hatvanhat – tizenhatodszor Beszélgetés Bán Jánossal
• Koltai Ágnes: Kísérlet a túlélésre A Fiatal Művészek Stúdiójáról
TÉVÉMOZI
• Hegedűs Zoltán: Egy halálraítélt megszökött
• Bikácsy Gergely: Jeanne d’Arc

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Milliárdos fiúk klubja

Jankovics Márton

Billionaires Boys Club – amerikai, 2017. Rendezte: James Cox. Írta: Captain Mauzner. Kép: James M. Muro. Zene: Joel J. Richard. Szereplők: Ansel Elgort (Joe), Kevin Spacey (Levin), Taron Egerton (Dean), Emma Roberts (Sydney), Jeremy Irvine (Kyle). Gyártó: Armory Films / Elevated Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 108 perc.

 

Egy film, amiből nem sikerült Kevin Spacey-t kiradírozni, így fatális áldozatául esett a színész tavaly kirobbant zaklatási botránysorozatának. A Billionaire Boys Clubot fű alatt, marketingkampány nélkül mutatták be a nyáron, és alig több mint 600 ezer dollárt hozott be az amerikai mozikban. A jó hír az, hogy nem egy remekmű süllyedt el méltatlanul a #Metoo-mozgalom hullámai közt, hanem egy középszerű, teljesen feledhető tanmese a kapzsiság veszélyeiről, ami – főhőséhez hasonlóan – sokkal többnek próbál tűnni, mint amennyire futja a képességeiből.

James Cox író-rendező a mai napig börtönben ülő John Hunt történetét dolgozta föl, aki a 80-as években adta ki magát üzleti zseninek, hogy gazdag kaliforniai fiatalokat behülyítve építsen piramisjátékot – ám a rozoga konstrukció hamar a fejére dőlt, és még két gyilkosságba is torkollt az ügy. A Billionaie Boys Club mintha a Wall Street farkasa nyomdokain próbálna járni, de túl klisés, jellegtelen és unalmas, hogy felvegye Scorsese tőzsdefilmjének eszelős ritmusát, és akár egy pillanatra is átragassza a nézőre az eszelős luxus igézetét. Cox sem a gyors felemelkedést, sem a menetrendszerűen érkező bukást nem képes átélhetően bemutatni, inkább csak enerváltan illusztrálja az eseményeket, míg narrátorával mindig kimondatja a nyilvánvalót, nehogy teljesen elveszítsük a kapcsolatot a cselekménnyel. Egyedül a főszereplőinket megforgató idősebb svindler, Ron Levin figurája emelkedik ki a kétdimenziós mezőnyből, de az is csak Spacey alakítása miatt, akiről régóta tudjuk, hogy álmából felébresztve is bármikor eljátszik egy manipulatív, de minden ízében elegáns szemétládát. Megmenteni persze ő sem tudja a filmet az érdektelenségtől, de – ahogy egy igazi szélhámoshoz illik – egy pillanatra legalább elhiteti, hogy talán kisülhet belőle valami.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13923