KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/október
• Zalán Vince: Történelmi ingajárat Együttélés
• Koltai Tamás: Falusi Siegmund és Sieglinde
• Hegedűs Zoltán: Vektoranalízis Krzysztof Zanussi filmjei
• Kovács István: A létezés harmóniájáért Krzysztof Zanussi
• N. N.: Krzysztof Zanussi filmjei
• Feuer Márta: A halál tartósít, az élet elemészt Gaál István – készülő operafilmjéről
• Zsugán István: Brácsaversenyek, nem pop-slágerek Beszélgetés Maár Gyulával
• Greskovits Béla: Meghasonlott humánum Ólomidő
• N. N.: Eseménynaptár Ólomidő
• Zoltai Dénes: Vadonlakók operamániája, fényben és ellenfényben Fitzcarraldo
• András László: Egy világtörténelmi erkölcsbotrány Eltűntnek nyilvánítva
• Szilágyi Ákos: A fonák tudat meséi Panelsztori
• Fáber András: Színházi jelenetek háborús időben Az utolsó metró
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Észak dél mellett Taormina
• Zsugán István: Új szerzők, fiatal nemzetek Locarno

• Bódy Gábor: A fantom elment – a fantom visszatér Luis Buñuel
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Borsalino
• Lajta Gábor: Anna és a vámpír
• Harmat György: A két rodeós
• Varga András: Kémek a lokálban Őrült nők ketrece II.
• Kapecz Zsuzsa: A repülő szélmalom
• Soós Péter: A szép ismeretlen
• Harmat György: Hüvelyk Panna
• Kapecz Zsuzsa: A Szervezet
• Greskovits Béla: Prof. Kuruzsló
• Varga András: A tagrifti csata
• Zsilka László: Csak egyszer szeretünk
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: Hatvanhat – tizenhatodszor Beszélgetés Bán Jánossal
• Koltai Ágnes: Kísérlet a túlélésre A Fiatal Művészek Stúdiójáról
TÉVÉMOZI
• Hegedűs Zoltán: Egy halálraítélt megszökött
• Bikácsy Gergely: Jeanne d’Arc

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hívatlanok 2: Éjjeli préda

Kovács Patrik

The Strangers: Prey at Night – amerikai, 2018. Rendezte: Johannes Roberts. Írta: Bryan Bertino és Ben Ketai. Kép: Ryan Samul. Zene: Adrian Johnston. Szereplők: Christina Hendricks (Cindy), Martin Henderson (Mike), Bailee Madison (Kinsey), Lewis Pullman (Luke). Gyártó: Rogue Pictures / Fyzz Facility / Intrepid Pictures. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 85 perc.

 

Bár a maga idejében a Hívatlanok költségvetésének sokszorosát térítette meg a kasszáknál, a publikumnak mégis tíz évet kellett várnia a B-horror újabb felvonására. Az Éjjeli préda alcímet viselő második rész ráadásul nem is virtigli folytatás, inkább az előd cselekményének ujjgyakorlatszerű variációja. Az előzményekből ismert álarcos pszichopaták ezúttal nem fiatal szerelmespárt terrorizálnak, hanem egy négytagú családot, akik leruccannak idős rokonaik vidéki lakókocsiparkjába. A történet a veretes horrorklisék valóságos enciklopédiája: a bárgyú hősöket (joviális szülők, duzzogó kamaszlány és mamlasz bátyja) egymás után vadásszák le a szúró- és ütőfegyverekkel felvértezett betolakodók, hogy végül csupán az ifjú, de rátermett sikolykirálynő ússza meg ép bőrrel a vériszamos kalandot. Bryan Bertino író (aki a korábbi részt rendezőként is jegyezte) megelégszik a biztonsági játékkal, a munka dandárját a nosztalgiára bízza: hozzáadott érték nélkül hasznosítja újra az előző epizód ismerős szituációit és motívumait, továbbá az, hogy a bestiális támadók kiléte, motivációja feltáratlan marad, ezúttal még annyira sem képes felcsigázni a nézőt, mint egy évtizeddel korábban.

Ami a hangulatteremtést illeti, az alkotók e téren is opportunisták, és beérik a slasher patinás múltja előtti főhajtással: a közegábrázolás a Péntek 13 és A texasi láncfűrészes mészárlás hatásáról árulkodik (ráadásul utóbbi emblematikus zárlatát szemérmetlenül kopírozza a film), a hangsávon pedig a hetvenes-nyolcvanas évek popslágerei bömbölnek. A feszültségépítés többnyire alacsony színvonalú hatásösszetevőkön (sokkeffektek, jump scare) nyugszik, egy-egy lassabb sodrású, minuciózus hajszajelenet viszont bizsergetően izgalmas. Ezek viszont ritka kivételek, s a Hívatlanok második része sem nem igazán félelmetes, sem a középosztálybeli komfortérzet megrendüléséről – és az ebből fakadó káoszélményről – nem tud hitelesen regélni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13644